Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Budai László: Egy integrált valenciamodell

Az alábbi mondatokban teljesen más az ige jelentése attól függően, hogy hol van a mondat vége: 7. They had to climb down/in their demands. 8. She was cut up / by the bad news. 9. He ran after her

/for years. 10. She cleared out / the attic. 11. She let him in /for a lot of trouble. A példákat hosszasan sorolhatnánk, de talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy egy igének a jelentését mennyire a környezete határozza meg, és hogy mennyire nehéz - ha egyáltalán lehetséges - nemcsak szintaktikai lag, hanem szemantikailag is elkülöníteni egymástól egyrészt a kötelező és a fakultatatív bővítményeket, másrészt pedig a bővítményeket és a határozókat. A nehézségek csak fokozódnak, ha két vagy több nyelv hasonló jelentésű egységeit vetjük egybe, ami ismételten azt húzza alá, hogy a valenciaelemzés kiindulópontja csak a tényleges nyelvi és egyben nyelvspecifikus konstrukció lehet, és a logikának vagy a szemantikának csak ebből a konstrukcióból kiindulva, regresszíve lehet jelentősége a valencia leírásában. Az ige mennyiségi valenciája Az ige mennyiségi vagy kvantitatív valenciájának a problematikájához az igétől mint valenciahordozótól függő mondatrészek, a bővítmények számának a meghatározása, ezeken belül pedig a kötelező és a fakultatív bővítményeknek az elkülönítése tartozik (vö. Welke 1988: 15). A mennyiségi valenciával kapcsolatban fontos kérdés, hogy milyen nyelvi egységeknek a száma adja meg az ige valenciájának a számát, azaz mi számít bővítménynek. Hagyományos szintaktikai funkcióneveket használva, bővítmény az alany, a tárgy, az angolban például bővítmény a magyar terminológiában ismeretlen alanyi kiegészítő (Subject Complement) és tárgyi 239