Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Budai László: Egy integrált valenciamodell

Már Porzig (1934) is megfigyelte az alanyi, a tárgyi és a határozói funkcióban levő főnévnek az igével alkotott szorosabb jelentésbeli kapcsolatát, amit a dolgok lényegéből fakadónak tekintett (vö. Zsilka 1975). Nagyon sokszor egy 'nem-ige' kerül a figyelem központjába vagy témapozícióba, és mondatot indítunk vele anélkül, hogy egy konkrét ige megjelenne a tudatunkban. Ilyenkor a mondatkezdő mondatrész(ek) szelektíve hat(nak) az igére. Hasonló mondanivaló esetében is más és más igét használhatunk, sőt sok esetben kénytelenek is vagyunk más és más igét választani, ha másképpen indítjuk a mondatot: 1. a) Az elnök az eredményekkel kezdte a beszámolót. b) Az elnöki beszámoló az eredményekkel kezdődött. c) Az elnök az eredményekről számolt be először. d) Az eredmények kerültek az elnöki beszámoló élére. e) Az elnök először az eredményekről adott számot. f) Az elnöki beszámoló eleje az eredményekről szólt. g) Az elnöki beszámoló elejét az eredmények képezték. A g) mondat azt példázza, hogy a legnyakatekertebb mondatok is... Leírtam eddig a mondatot, de nem tudtam folytatni, nem találtam megfelelő igét. Folytathattam volna a mondatot, de akkor éppen a 'nyakatekertség're adtam volna újabb példát. Lehetett volna a folytatás: előállhatnak/megszülethetnek/létrejöhetnek/napvilágot láthatnak/elhagyhatják a szánkat stb. Nekem egyik sem tetszik, ezért inkább újrakezdtem a mondatot: A g) mondat azt példázza, hogy ilyenkor igen nyakatekert mondatokat is szerkesztünk. Úgy tűnik, hogy az „igen nyakatekert mondatokat is" könnyebben folytatható, mint „a legnyakatekertebb mondatokat is". Ki tudja, hány és hány kényszernek kell engedelmeskednünk, hogy elfogadhatóak legyenek meg236