Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Budai László: Egy integrált valenciamodell

A valencia mint a nyelvi jelek specifikuma mind formailag, mind tartalmilag általánosítható jellemzőkkel is bír. A nyelvi jelek egy halmazának vagy részhalmazának vannak közös formai és/vagy tartalmi tulajdonságai, amelyeknek az elemzése a valenciakutatás részét képezi. A specifikus valencia a lexika, az általános valencia pedig a grammatika hatáskörébe tartozik. Ezért gyakori a valenciával foglalkozó szakirodalomban annak a megállapítása, hogy a valencia a lexika és a grammatika metszéspontjában helyezkedik el. Vannak a valenciának a mindenkori beszédhelyzettől, a szövegtől függő, részben specifikus, részben általánosítható megnyilvánulási formái is, amelyekről a pragmatikai valencia keretén belül adhatunk számot. Az ige kapcsoló képessége Az ige kapcsoló képessége azt jelenti, hogy az ige inherens tulajdonságaitól és egyéb feltételektől függően meghatározott számú és minőségű nyelvi egységet képes magához kötni. Bühler (1934) óta a szakirodalomban igen gyakori az a kijelentés, hogy az ige üres helyeket (Leerstellen) nyit maga mellett. Üres helyekről beszélni azonban helytelen, mert a valencia lényege éppen annak a ténynek a megállapítása, hogy az ige kiegészítésre szorul. Ez pedig azt jelenti, hogy az ige valamilyen szempontból hiányos szófaj. Nem egyértelmű a válasz arra a kérdésre, hogy mi az, ami hiányzik az igéből. Altalános érvényű választ aligha lehet adni a kérdésre. Van, amikor az ige jelentése hiányos, és van, amikor a jelentése nagyon is tömör, de például a nyelv valamelyik morfoszintaktikai természetű kényszere gyakorol rá hatást, és e kényszer miatt igényelhet valamilyen bővítményt nyelvenként eléggé eltérő módon, mert a jelként testet öltő ige ugyanúgy, mint a vonzáskörébe kerülő nyelvi egységek alapvetően nyelvspecifikus természetűek. Az ige kapcsoló képességének az erősségét a mennyiségi valencia keretein belül szokás vizsgálni. 234