Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Bozsik Gabriella: Napjaink alapítványneveinek nyelvi jellemzői

BOZSIK GABRIELLA NAPJAINK ALAPÍTVÁNYNEVEINEK NYELVI JELLEMZŐI 1. A közelmúlt történelmében 1989 fontos évszám, hisz a rendszerváltozás következtében jelentősen átalakult többek között a gazdasági életünk és vele együtt egész intézményrendszerünk. Szembetűnő, hogy a jelentésükben és szerkezetükben is újszerű intézményneveken kívül gomba módra szaporodik egy korábban már meglévő tulajdonnévtípus, az alapítványnév. Évtizedekkel ezelőtt is léteztek alapítványok, de azok kevésbé váltak közismertté, mint a mai köztudatban élők. Az alapítvány nem a modern kor jogalkotóinak találmánya, hisz már a római jogban is ismerték ezt a jogintézményt. „Az ókori Római Birodalom posztklasszikus korszakának egyik jellegzetessége volt, hogy a tehetősebb polgárok az egyházra hagyták a vagyonukat, azzal a megkötéssel, hogy azt az egyház valamilyen nemes célra fordítsa. Ezeknek a vagyonoknak azonban nem volt önálló jogalanyiságuk, hiszen azokat egy testület kapta, és felettük az ecclesia feje, a püspök rendelkezett. Csak jóval később, az V-VI. században finomodott tovább a jogi megoldás. Ekkoriban a polgárok - rendszerint végrendeletben - már úgy rendelkeztek, hogy a vagyonukat meghatározott, kegyes célra - önálló belső igazgatási rend és szervezet megszabásával 225