Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Balásné Szalai Edit-Bíró Ferenc: Többelemű személynevek a XVIII. századi Tiszaszőlősön

f) Az anyakönyvekben folyamatosan fel-felbukkannak a két- vagy többelemű nevek mellett az életkorra, a családi állapotra utaló, címet, rangot jelző és megjelölő közszói elemek. Ezekben az esetekben a már meglévő egyéni neveket egészítették ki köznévi, melléknévi formákkal, amelyeknek az emberi érintkezésben megkülönböztető szerepük volt, bár valójában nem szokás a tulajdonnév nélkülözhetetlen részének tekinteni őket. A nagyszámú XVIII. századi példából csak néhányat sorolunk fel a variációk gazdagságának érzékeltetésére: Ifjú Nemes Tolvaj István, Ns Fekete Péter, Nemes Ifjú Mészáros György, Ö. Kováts István, Özv. Nemes Péntek Péter stb. 3. A betüszós ragadványnevekről. A ragadványneveknek a betűszókká való rövidülésére már utaltunk. Sajnos a feldolgozott forrásokban nagyon sok olyan, betűjelből álló névelemet találunk, amelyeket még nem tudtunk azonosítani az eredeti teljes ragadványnevükkel. Az I. betűről pedig feltételezhető, hogy az egyik névben ragadványnév-rövidítés, a másikban meg csak az Ifjú közszó első jegye. Ezek tehát egyelőre az ismeretlen vagy a bizonytalan előzményüek kategóriájába tartoznak: A. Hajdú, F. Nagy, G. Kis, I. Hűse, P. Tóth stb. Egyébként a ragadványneveket helyettesítő betűjelek használata vizsgált korszakunk előtt, tehát igen korán kialakulhatott, és a nemzedékek közti hagyományozódás egyik érdekes jelenségévé vált. A háromféle anyakönyv mindegyikében megjelent már az 1760-as évek elejétől kezdve, és az idő előre haladtával egyre elterjedtebb lett ez az egyénítésimegkülönböztetési mód (1761: T. Pálfi János, K, Szabó János; 1762: Cs. Nagy János, H. Nagy János stb.). 195