Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Szabó József: Nyelvjárási szöveg Koppányszántóról
(- Hogyan zajlott le egy ilyen mulatság?) - Hát a mulaccságba vót ety kis nevedgéllés, ety kis nóta, közbe táncútunk is a magunk móggya szerint. Hát akkor vittünk éggy-ék kis kosztot is, mer persze hát azér job kedvüng vót, amikor innya is kaptunk ety kizs bort. Nem vót ám akkor még szó udaviz. Ety kis nohabor vót, ijen kis ócska nohabor, de mi annak is nagyon örűtünk. Hát, na és akkor persze vót ek közöt citera is. Sőd vót ókor, hogy etypár fillért megreckérosztunk, vót hérmunika is köszte. Az én édesapám is az vót. Bizony nagyon sokat szokott a mi bandánknak muzsikányi. Hát persze ugye ém meg még akkor kapóssabb izs vótam, mer hát az én édesapám hát az muzsikás, hát akkor má asztat csak e köl hijnya. Hát még a szülőknek is azér csak, azok is örűtek a gyerekéknek, csag bementek, mégnészték. Hát mit mongyak? Vót sokszor annyi legény, amennyi lány vó ut. Hát I jól éresztük magunkat. (- Hogyan készülődött a lány a bálba?) - Hád bizony nagyon örültünk má mikor meg akart a farsang gyünnyi. Mikor emút a karácsony, hú, mongyuk, mos má majd léssz ám nekünk ek kis, ék kizs vigalom. Szegény édesanyám győszkölődöt rajta, hogy bizony hogyan is tuggya a báli ruhánkot... Nem ijem bizony, mim most, hanem vó ut akkor bő ruha. Mék far izs vót hozzá. Hád bizony cipő sé gyutot hozzá, mer abba csak cifratutyiba köllöt lénnyi. Még bizony vót piros kapcánk is, mék fehér flórkapcánk is. Hád bizony nagyon küzdelmessen tutták a szülejink összeszénnyi. De bizony mikor fölő ütösztetteg bennünket, nagyon örütünk neki. Na és a tutyit azér könnyebbem mékcsinátuk, mer aszt házilag e tuttuk készittenyi. Vótag birkák. Lényirtük, akkor fődógosztuk. Közbe mékföstöttük. Na és asztat mékkötöttük. Nagyon szép cifrákra kikötöttük, kiraktug belinérrel szinésre, rózsaszünü. Sarkát, még vót ugy, ha nem röstetük, az 17
