Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Bíró Ferenc: Tulajdonnevek egy alföldi település XVIII-XIX. századi forrásaiban

Az utóbbi három táblázatból is jó néhány, a női nevek választását jellemző adat kiderül, az egyes időszakokra és az egészre vonatkozóan egyaránt: 1760-80 1781-1800 1760-1800 A női utónevek száma 17 21 24 A megkereszteltek száma 543 642 1185 Az egy névre eső felhasználások átl. 31,94 30,57 49,37 A teljes periódus 24 női keresztneve közül 14 (58,33%) mind a két szakaszban jelen volt, s összesen 1162 leánygyermek (98,05%) kapta ezeket. Csak az első időszakban három (tíz előfordulással), csak a másodikban hét név (13 előfordulással) tűnt fel. A két legmegterheltebb női névről ugyanaz állapítható meg, mint a másik neműek csoportjában az első kettőről, az Erzsébet meg a Sára a két rövidebb időszak mindegyikében és az egészben magasan kiemelkedett a többi közül. Összesen 494 kislányt kereszteltek a két névre (41,68%), s (a két leggyakoribb férfikeresztnévhez hasonlóan) átlagosan minden öt leánygyermekből egynek az Erzsébet, egynek a Sára nevet adták. Az évente született 28-29 lányból 6-6 kapta e két utónév valamelyikét. Igen szembetűnő az eredetileg becézőnévnek, a Katá-nak első időszakbeli aktivitása (109), míg a teljes Katalin (4) forma akkor a ritkák között található. A második szakaszban éppen ellenkező a helyzet, 1784-től a század végéig szinte kizárólagosan a Katalin-t használják, a Kata teljesen visszaszorul. (E határozott változ(tat)ást nagy valószínűséggel az 1783-ban Tiszaszőlősre került új református lelkész idézte elő.) Mivel a Kata és a Katalin formákat külön neveknek tekintettem, ezért fordulhatott elő, hogy a mindkét időszakban negyedik helyen álló Zsuzsanna az összesített listán leszorította a harmadik helyről a Katalin-Katá-t. Az utóbbi névpárost évente 174