Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

B. Gergely Piroska: Protestáns felekezetek keresztnévhasználata a XVII. század első felében

Jegyzetek és hivatkozások 1. A kollégium történetét egyház- és iskolatörténeti meg történelmi öszszefüggésekbe ágyazva legrészletesebben Gál Kelemen: A kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900). Kv., 1935. című műve tárgyalja. Ennek különösen az óvári iskoláról szóló első részét (3-148) használtam. Ezen kívül még az Erdélyi egyházaink évszázadai. Bukarest, 1992. (245-67). 2. A keresztneveknek a magyar nyelvi alakját használom a dolgozat szövegében, de a keresztnevek ranglistáján a latin formák szerepelnek. 3. Az egyes keresztneveket viselő személyek számát a kötet végéhez csatolt - fentebb már említett - névmutató alapján lehetett megállapítani. 4. A nevek besorolását az egyházi jellegű névcsoportokba Karácsony Sándor Zsigmond: Személyneveink 1500-1800-ig. (NytudÉrt. 28. Bp., 1961.) műve alapján végeztem. 5. Erdélyi vonatkozásban ezek a következők: Jakó Zsigmond-Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 41-80; Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. Bevezető tanulmány; Bura László: A szatmári református kollégium és diákjai (1610-1852). Erdélyi Tudományos Füzetek 217. Kv., 1994. 6. Az azonos nevű helységek közül azt vettem számításba, amely ismert unitárius vidéken található, pl. Mező-Csávás és Szász-Csávás közül az utóbbit. Ha több is számba jöhetett, pl. Sepsi-, Torockó- és Erdő szentgyörgy, Maros- és Kézdivásárhely, mindeniket besoroltam a megfelelő megyéhez, illetve székhez. Bizonytalanságok így is maradtak, de ezeket e tanulmányban nem tartottam feladatomnak megoldani. 7. „A törvények aláírásakor a tanulók érdemi-tanulmányi sorrendben írták alá a jegyzőkönyvet. A tanév folyamán aztán azért vetélkedtek, hogy a 154