Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei

is kifejtette. Mindkettő óvott attól, hogy a tót evangélikus fiatalok - akik csupán megtámadott nyelvüket és nemzetiségüket védik - tiszta nyelvészeti törekvéseit Magyarországra és a birodalomra veszélyes, „idegen hatalom"nak utat nyitó pánszlávizmusnak tüntessék fel, s egyéb tekintetben is lenézzék, hazaárulással, a magyar nyelv gyűlöletével stb. vádolják őket. Ezek a vádak ugyanis alaptalanok. „Honunk szlávjai békés emberek, csak ne hántassanak", mert: „minden tíilság ellentúlságot szül." Ezek a szláv fiatalok ugyanis „szintén hiszik, hogy szintúgy bírnak nemzetiséggel mint a' magyarok." Ezért tehát „magyarul tudni fognak (tehetség szerint), de szlávok maradunk..." A kettő nincs semmiféle ellentmondásban. Amellett, hogy a lelkész, a tanár, a nevelő szlávul fordul a közönségéhez, „emellett lehet ő jó hazafi, jó magyar is, amint igyekszik is azzá lenni legszámosabb részük. ,0> Alkotmányi tekintetben „honunk szlávjai" csak része a magyar nemzetnek, de a nyelvet illetőleg igenis nemzet. A nép akarata elleni magyarosítás csak erőszakkal és hatalmaskodással történhet. Ráadásul egy olyan szláv népességet érint, amely a birodalom lakosságának a többségét alkotja, Magyarországon pedig „nem jövevény, hanem e tartományok régibb lakosa, mint a magyar.... " A honfoglaló magyarok ugyanis csak a szlávok fejedelmét és hadát győzték le. A békeszerető szláv nép és ellenfele pedig „... megbratkoz.ott..., rokonná vált s híven osz.toz.ott örömbe, bajba ezer éveken át." A magyarok bölcs fejedelmei sem akartak zsarnokoskodni a szlávokon. A mostani magyarosító kihívás viszont ellenszegülést fog szülni - figyelmeztetett az evangélikus lelkész. „De lassan virgoncimi ma is bölcs közös fejedelmi atyánk van, német eredetű, Bécsben lakik; ha egyességet, béketűrést ajánló szavára nem ügyeltek, majd vesszőt is mutathat. " 5

4 A szlovák hazafiak mérsékelt szárnyához tartozott Jan Pavol Tomásek lőcsei professzor (gimnáziumi tanár, majd igazgató) is, aki szintén 1841-ben Világosváry Tamás álnéven Zágrábban jelentette meg Ljudevit Gaj nyomdájában „A nyelvharc Magyarországon" című német nyelvű írását, amely inkább a nemzetvédő polémikus irodalmak körébe sorolható. Tomásek színvonalas munkája a magyarországi nemzetiségi viszonyok tudományosan megalapozott, nyugodt hangú elemzését adta és lényegében reálisan mérlegelte a magyarosítás kilátásait is. Két alapkérdésre kereste a - gazdag történeti anyaggal alátámasztott - választ. 1. Vajon lehetséges-e az általános magyarosítás, a teljes nyelvi egység? A végső válasza: nem. 2. Ha mégis megvalósítható lenne, milyen előnyökkel járna? Erre a kérdésre már korántsem adott egyértelmű választ. Mindenesetre nyugat-európai és lengyel példák felsorolásával figyelmeztetett arra, hogy „a nyelvi egység még nem jelenti az állam erős egységét." Végkövetkeztetése szerint ugyanis: „A mi hazánk különféle nyelvek megléte esetén is valóságosan egységes lehet, erős és viruló, ha képesek vagyunk felismerni n valóságos érdekünket. védelmezni és támogatni 1 76