Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Orosz István: Megjegyzések a Kossuth historiográfiához

hez Kossuthot mérni illett a márciusi fiatalok radikalizmusa, Táncsics földosztó buzgósága vagy kárpótlás nélküli jobbágyfelszabadítása, a Madarász fivérek harcossága. Szerencsére ez az osztályharcos elkötelezettség még jóval a rendszerváltozás előtt oszlani kezdett. A nagy forráskiadványok segítséget nyújtottak a lehiggadt és árnyalt Kossuth kép megalkotásához. Bár az 1960-as években az ún. „nemzet" vitában Molnár Erik a nemzeti szabadságküzdelmeket retrográdnak tekintette. így marxista alapon Szekfű véleményét elevenítette fel. a reformkor és 1848 társadalmi törekvéseinek benne Kossuth Lajos szerepének feltárását és igazabb megismerését nem tudta meggátolni. Ezen az idősebb generáció: Barta István, Sinkovics István, Szabó István, Kosáry Domokos, Szabad György, Spira György, Varga János mellett a fiatalabbak is eredményesen munkálkodtak (Gergely András, Pajkossy Gábor, Erdődy Gábor, Frank Tibor, Hermann Róbert, Veliky János és sokan mások, hogy a jelen lévőkről ne essék szó.) Egy-egy hosszúra nyúlt vitában (pl. Lukács Lajos Szabad György elleni támadásaiban) még kísértett a múlt, úgy vélem azonban, hogy a Kossuth kutatás már évtizedekkel ezelőtt kilábalt a marxista ideológia betegségéből, főként azért, mert hü maradt a forrásokhoz és tárgyszerű volt. Ez az alapállás igen kiváló művek születését tette lehetővé az 1960-as 1980-as években. Alapvető kérdéseket tisztázott Barta Istvánnak a fiatal Kossuthról írt monográfiája, Varga Jánosnak az 1840-es évek reformmozgalmának jellegéről illetve a jobbágyfelszabadításról írt könyvei, Spira Györgynek Kossuth alkotmánytervéről megjelentetett munkája. Szabad György Kossuth életrajza, s néhány hónappal ezelőtt megjelent újabb összefoglalása egy majdani nagy monográfia alapvetésének is tekinthetők. Gazdagabb lett a hazai Kossuth irodalom Deák István Amerikában született, új szempontokat is tartalmazó könyvével is. A sort azért nem folytatom, mert már eljutottunk napjaink történetírásához, amely a fiatalok révén nagy reményekre jogosít, akik remélem be is váltják ezeket a reményeket, hiszen a rendszerváltás révén megszabadulhattak minden ideológiai kötöttségtől. Befejezésül csak annyit: remélem, nem következik ismételten egy második neobarokk közszellem által meghatározott korszak, mint a két világháború között, s a reformkori vagy más történeti korszakokban élt nagyjainkat nem lehet egymás ellen kijátszani. 15