Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei

gyarországi „történelem nélküli népeknél" többnyire gyengék voltak vagy hiányoztak) lettek az elengedhetetlen tartozékai.

1

6 Ezt a kifejlett magyar álláspontot az elsők között fogalmazta meg - éppen egy tótok ellen írott vitairatában - az Athenaeum 1842. október 9.-i számának Hernádtáji aláírású szerzője, aki a nemzet és a nép, a nemzetiség és a népiség közötti pontos különbségtevést szorgalmazta. „Azon nép, melly hont szerez 's állodalmat alapít, népiségét nemzetiséggé emeli: a' meghódított hon, az alkotott állodalom, nevét viseli, ... nyelve e' népnek, nemzeti nyelvvé válik. Ez oknál fogva az alávetett különfaju népeknek, mint ollyanoknak, nem lehet nemzetiségök,... de mivel saját származásnak 's nyelvűek, van népiségök, saját népszokásaik, népdalaik stb. Ha pedig a hódító népfaj által egyenlő joggal az alkotmány 's haza' jogaikban részesíttettek, állodalmi tekintetben ls mint az egy hon' egyenlőjogu polgárai a' hódító népfajjal együtt egy nemzetet képeznek, egy 's szintazon nemzetiségben részesülnek, melly azonban, mivel ... átruházott, ... a' hon-szerző 's alkotmány-alapító népfajé." Ebből következően tehát „mi tótok, mint tótok, Magyarországban nem lehetünk nemzet, mert tót állodalom itt nem létezik, hanem csak nép;..."

1

7 Wesselényi Miklós 1843-ban megjelent híres „Szózat"-a még egyértelműbben fogalmazott, Kossuth álláspontját is tükrözte. „A honunkban Horvát- s Tótországon kívül lakó szlávokra nézve máskint áll a dolog. Ezek nemzetül nem léteznek, ezek tisztán Magyarország népességének tagjai. Ezeknek valamint külön nemzeti joguk nincs, s nem lehet... Polgári alkotmány élvezését, törvények védelmét s ebből folyólag jogszerű, polgári szabadlétet ezek is követelhetnek. Ezek mint embereknek elavulhatatlan s mint polgároknak tagadhatatlan joguk. E jogukból nemzetiségökre nézve annyi, de csakis annyi következik, miszerint anyai nyelvöket családi körben s a magányélet minden viszonyaiban békén használhatják, s annak észműveit élvezhetik. " 1

8 Ebből az álláspontból nemcsak a magyar nyelv védelméért, a magyar nyelvűség kiterjesztéséért folytatott küzdelem következett, hanem a nem magyarok nyelvi-kulturális törekvéseinek korlátozása is. Ebben a kérdésben a reformkori politikai paletta minden irányzata, szinte minden jellegadó képviselője egyetértett. Legfeljebb csak az önkéntes magyarosodás vagy erőszakos magyarosítás kérdésében voltak közöttük felfogásbeli, taktikai különbségek. Eltérések voltak közöttük még abban a tekintetben is, hogy a nemzetiségek mindenki által kívánt azonosulása milyen mértékű - részleges vagy teljes - legyen? 1 65