Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel
beesett csapást Ausztriára." 7 4 Majd folytatólagosan: „Kossuth azonban, aki az oroszok bevonulását követően egyrészt imádságot és körmenetet rendelt el, másrészt átengedte magát a haza védelmét szolgáló népfelkelés túlzó elképzelésének, a döntő harcot az Alsó-Tisza és a Maros mentén akarta megvívni. Mindezt azzal a ki nem mondott gondolattal, hogy legrosszabb esetben a hadsereggel innen Törökországba tör ki." 7 5 A politikai és a katonai első számú vezető végső szembekerülését Kiszling Kossuthnak abból az elképzeléséből vezette le, amely szerinte „a feladott országrészek tervszerű pusztítására" irányult. Ez további állításával „Görgei szenvedélyes felháborodását" váltotta ki, akit ez annak papírra vetésére ösztönzött, miszerint „nem a kormányért, hanem a népért harcol, amelynek érdekeiért nem vonakodna, hogy akár a fegyvert is letegye." 7 6 A magyar szabadságharc bukását eredményező hadműveletek és az azokban elszenvedett vereségek ábrázolása során ugyancsak a Kossuth-Görgeiellentét áll a tárgyalás középpontjában. Az utolsó napokkal kapcsolatosan a közvetlen megbeszélésekből fakadó kényszerű döntésekből kiemelte a szerző, hogy Görgei „Bem temesvári győzelme esetén (...) az osztrákokat megtámadta volna", a vereségre tekintettel azonban „a fegyverletétel mellett döntött", továbbá „az ország kormányzójának a külföldre szökést ajánlotta." Miután Kossuth ennek elfogadására hajlott, „azért, hogy a fegyverletétel ne tűnjön általa elkövetett hazaárulásnak", Görgei „arra kérte Kossuthot, mondjon le, és ruházza rá a legmagasabb államhatalmat." A további események részletezését Kossuth teregovai búcsúnyilatkozatával zárta Kiszling, a Schwarzenberg-hagyatékban Bécsben elfekvő iratnak pedig azokat a mondatait idézte, amellyel a bukott kormányzó által legitimizáltnak láttatja Ferenc József uralmát: „Isten legyen Veled, Magyarország ifjú királya! Ne feledd, hogy a nép nem Tiéd. A korona, amellyel a hős királyok a trónon ültek, nincs a fejeden. Magammal viszem, miként szívemet, amely nem fog megszűnni, hogy Erted dobogjon és sóhajtson. Még egyszer, Isten legyen Veled, király, ne feledd, hogy a nemzet nem Erted van, és hogy ezt Neked bebizonyítsam, még lesz erre alkalmam a budai várban. A népek Istene áldja meg nemzetem. Higgy, remélj, szeress." 7 7 Bár a fenti részletesen ismertetett ábrázolás óta több mint fél évszázad telt el, és számos újabb osztrák publikáció történt a Habsburg-birodalombeli 1848-as forradalmakkal kapcsolatosan, ezek nem módosították a fenti Kossuth-képet. Legjobb esetben az történt, mint az Osztrák Tudományos Aka7 4 Uo. II. k. 186. 7 5 Uo. II. k. 189. 7 6 Uo. II. k. 189-190. 7 7 Idézi Uo. II. k. 274. 55