Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

Az ugyancsak 1850 elején Pesten Heinrich von Levitschnigg lovag szerzőségével megjelentetett további Kossuth-életrajz az események helyett a személyiséget igyekezett a történtek mozgatójaként középpontba állítani. Elsőként arról szólt, hogy Kossuth „Ausztria elleni gyűlölete nem a budai börtöntől datálódik, amelybe büntetőjogilag büntethető írások miatt ültették, nem, hanem ellenszenve, amelyet fogsága természetesen fokozott, ifjúkorától kezdve növekedett úgy, hogy nevezetesen Bécsre, a Monarchia szívére kimondhatatlanul neheztelt. Büszke volt arra, hogy sohasem volt a császárvárosban. (...) Először csak saját nagysága hajnalán pillantotta meg Bécset."

2

2 Eljutva az ellenforradalmi fordulatig, a szerző ezt így értelmezte: „Kossuthot Zákó indítványára az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökévé nevezték ki, és ettől az órától kezdve elmondhatta: „L'état, c'est moi." ' ; („Az állam - én vagyok", XIV. Lajos, a francia Napkirály szavajárása, Z. J.) Corvin Mátyás előtt és után egyetlen magyar király sem uralkodott olyan korlátlanul, mint a Pesti Hírlap korábbi szerkesztője. Kossuth úgy megértette a magyar nép természetét, mint kevesen. Nyelve hegyén egyensúlyoztatta Szent István Koronáját, és elég okos volt, hogy addig ne ejtse le, ameddig utolsó kártyáját ki nem játszotta, és azt nem hitte, hogy megnyerte a játékot."

2

3 A továbbiakban világossá tette ez a szerző, hogy szép szavaival a december 2-i uralkodóváltásra célzott: „Kossuth régi harcmódjánál maradt. Kora minden eseményére egy régi magyar törvénycikkel válaszolt. Ezúttal az állandóan királyi érzelmű magyar népnél annyival könnyebb volt a mesterkedése, mert az új uralkodóval szemben a derék öreg királyért való harcot hozta fel ürügyül."

2

4 Ennek megtévesztő voltát a hadieseményeken röviden túllépve és a trónfosztásig eljutva, azzal a megállapítással vonta kétségbe, miszerint: „A köztársaságot ugyan nem kiáltották ki, de Kossuth és az általa kinevezett felelős miniszterek mégsem voltak mások, mint Washington és az észak-amerikai kormány új kiadása."

2

5 Bizonyára ezek a művek is indokolták, hogy a magyar szabadságharc segítségére siető Német Légió egykori, a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával kitüntetett kapitánya, Philipp Horn is Kossuth-életrajzot írt, amelynek sajnálatosan csak az első, „Az agitátor" című, a miniszterségig vezető életútról szóló kötete jelent meg Lipcsében 1851-ben. Mindenesetre ebből egészen más kép bontakozik ki a magyar államférfiról: „Izzó hazafi, akit az a vágy lelkesített, hogy nemzeti nyelve az egész nemzet nyelve legyen, akit 2

2 Levitschnigg 11. 2

3 Uo. 18. 2

4 Uo. 20. 2

5 Uo. 27. 44