Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zachar József: Kossuth Lajos osztrák szemmel

ZACHAR JÓZSEF Kossuth Lajos osztrák szemmel Kevéssé ismert módon, távollétében, sietve meghozott döntéssel, egy császári hadbíróság már 1849. szeptember 22-én hazaárulás vádjával halálra ítélte a magyar államhatárt alig egy hónappal korábban átlépő Kossuth Lajost. Minden osztrák vélemény felidézése előtt célszerű ennek az ítéletnek az indokló részével megismerkednünk, mivel a most magyarul következő megállapítások német nyelvű eredetije máig meghatározó alapinformációt jelentett és jelent az osztrákok számára: „Kossuth Lajos, aki a magyarországi Zemplén vármegyében, Monokon született, 47 esztendős, evangélikus, nős, 3 gyermek atyja, ügyvéd és újságszerkesztő, 1848-ban magyar pénzügyminiszter és a magyar országgyűlésben Pest város képviselője, a magyar forradalom kezdetétől kezdve annak fegyveres erővel való végetvetéséig e forradalom kiprovokálásában és vezetésében kiemelkedő szerepet játszott. Különösen azáltal vett részt benne, hogy rávette a magyar országgyűlést arra, ne ismerje el az ezt feloszlató 1848. október 3-i legfelsőbb nyilatkozatot, és együtt maradjon. Átvette az Országos Honvédelmi Bizottmány néven létrehozott ideiglenes kormány vezetését, bankjegyek kibocsátásával eszközt teremtett, hogy a jogszerű kormányhatalommal szemben a fegyveres ellenállást biztosítsa, amelyet újoncozással, a nemzetőrség mozgósításával és a népfelkelés meghirdetésével veszélyes módon továbbfejlesztett. O maga a hadsereggel betört Ausztria Főhercegségbe, Őfelsége I. Ferenc József trónutódlását jogbitorlásnak nyilvánította, a császári csapatoknak Windischgrätz herceg tábornagy alatti közeledésekor az országgyűlés és a kormány székhelyét Debrecenbe helyezte át. Felhívásokkal és kiáltványokkal, jutalmakkal és rögtönítélő bíráskodással a népet és a hadsereget a megkezdett forradalmi tettekben való kitartásra ösztönözte, és arra törekedett, hogy ügynökök révén ezekhez a külföld részvételét megnyerje. Végül az 1849. április 13-i titkos tanácskozáson és az április 14-i nyilvános ülésen Magyarországnak az összbirodalomból való teljes kiszakítását, a legfelsőbb császári családnak a trónfosztását és száműzetését indítványozta és keresztülvitte. Magát Magyarország kormányzójává nyilvánítva, olyan kormányt választatott, amellyel május 14-én esküt tett a függetlenségre. 1849. május 18-án és június 27-én kereszteshadjáratra szólított fel a szövetséges osztrák és orosz haderő ellen, és diktátori hatalommal uralkodott Magyarországon, míg a hadiesemények 1849. augusztus 11-én 37