Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mosolygó László: Budapest földhasznosítási szerkezetének történeti földrajzi vizsgálata

hogy a szőlő- és bortermelés a többi - nagyobb szőlőaránnyal rendelkező - városban is meghaladta a helyi piac igényeit. Jelentős borkereskedelem fejlődött ki például a Pozsony megyei Szentgyörgyön, ahol 1516-tól másfél évszázadon át a lengyelek és sziléziaiak nemritkán egész évek termését vásárolták fel (BÉL M. 1735). A szőlő magas aránya tehát nem minősíthető kifejezetten városi jellegnek, a földhasznosítás egyéb adataiból pedig - a növénytermesztés szerkezetének részletes vizsgálata nélkül - nemigen vonhatók le biztos következtetések a budai és pesti mezőgazdaság jellegének megítéléséhez. Az 1865 és 1895 között eltelt rövid 30 év jelentős változásokat hozott az ország és azon belül főként Budapest mezőgazdaságában. Fokozódott a földhasznosítás intenzitása, bár éppen Budapesten ezzel ellentétes tendencia jutott érvényre (1. ábra). Ennek oka az, hogy a XIX. század végén az ország szőlőit végigpusztító filoxéra a legintenzívebb művelési ágban okozott hatalmas veszteségeket, s minél nagyobb volt korábban a szőlő aránya , annál nagyobb mértékben csökkenhetett a földhasználat intenzitása. Budapesten a szőlő korábbi, több mint 16%-os aránya 3 %-ra csökkent, s ezzel a földhasznosítás intenzitása is jelentős mértékben visszaesett, de még így is magasan meghaladta az országos átlagot. A városok művelésági szerkezete az intenzív művelési ágak magasabb, s a kevésbé belterjesek részben alacsonyabb arányával tértek el 1895-ben az országos átlagtól. Kifejezett városi jelleget azonban csak Budapest mezőgazdasága öltött. A nem mezőgazdasági népességkoncentrációnak, mint fogyasztópiacnak, a a mezőgazdaság és azon belül a földhasznosítás szerkezetére gyakorolt hatását a századvégen óriási iramban fejlődő Budapest mutatta leginkább. A piacérzékeny, friss fogyasztású mezőgazdasági termékeket kibocsátó kert* aránya Budapesten 6,5-szerese volt az országos átlagnak, a szőlő pedig a jelentős csökkenés ellenére is háromszorosa. A kevésbé intenzív gyep, főként a legelők átlagosnál erőteljesebb viszszaszorulása is hozzájárult a budapesti mezőgazdaság sajátos, az országétól lényegesen különböző jellemvonásainak a kialakulásához (5. táblázat). A szántó ugyan 1895-ben még nagyobb szerepet töltött * Sajnos a kert fogalma már 1895-ben sem volt eléggé határozott. Az összeírás szerint elöfodulhatott, hogy a bel telki takaimányos kertet hol kertként, hol szántóföldként vették számba. 66