Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Tóth Géza: Geomorfológiai megfigyelések az Istállóskő északi oldalán

Összefüggések a völgyek lejtőszöge és a pliocén elegyengetett felszínek között A völgyek hosszmetszetét megfigyelve általában egy lapos völgy hosszmetszet szakaszt találunk 700 és 650 méter között, majd ezt követően lefelé haladva egy jóval meredekebb völgyfolytatás tárul elénk. A 700 méter alatt fekvő lapos völgytalp egy korábbi erózióbázishoz igazodott, azaz a 650-700 méter mai magasságú pliocén elegyengetett felszínhez. Ezt követően a pleisztocénban a völgyek tovább fejlődtek. Mindez a völgyek lejtőszögében a völgytalpak keskenyebb keresztmetszetében továbbá irányváltoztatásukban is kifejeződik. A völgyhossz-metszetek lejtőszögénck megtörése különösen szépen megfigyelhető az Istállóskő lápában, valamint a Leány-völgyben, ahol a vizsgált területtől keletre hasonló völgy fejlődési adottságok ismerhetők fel. Karsztgenetikai bizonyítékok a 650-700 méteres mai magasságú fiatalabb pliocén elegyengetett felszínhez Az Istállós-kő-lápában, amelyet legrészletesebben vizsgáltunk és térképeztünk, de más völgyekben is kisebb inaktív forrásbarlangok ill. karsztvíz kifolyók láthatók. Ezek elhelyezkedése 650 méter közelében nagyobb számban jellemző, mint a völgy e fölötti vagy ez alatti szakaszán. Az Istállós-kő lápában a völgy lejtőszögének megváltozása az a vonal, amely alatt viszonylag rövid szakaszon öt barlangot ill. karsztvíz kifolyót találunk, amely jól bizonyítja az egykori hegylábfelszínt, amely a karszt korábbi erózióbázisát képezte a fölötte elhelyezkedő központi mészkőtömeg számára. Itt a karszterózióbázisnak ezt a magasságát a pleisztocén további völgybevágódások szüntették meg. A pleisztocén völgybevágódások ütemét és méreteit a pliocén végétől tartós, az egész helységet érintő kiemelkedési folyamatok határozták meg. /I. ábra/ 131