Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Oktatástechnológia. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 26)

UDVARDI-LAKOS ENDRE: Lifelong-learning, modul, kompetencia (tézisek és magyarázatok)

nek, és a specicilizáció jelentős része átkerül a kompetenciakurzusok világába. - Míg az első szakképesítés vagy diploma megszerzéséhez elsősorban az államnak kell jelentős anyagi áldozatokat vállalnia, a továbbképzés finanszírozásában elsődleges szerepet kap a gazdaság, a munkaadók, ide értve a befizetéseikből képződő alapokat is. - A kompetenciák megszerzésében nagy szerepe van a munkahelyen szerzett szakmai tapasztalatoknak. így a felnőttkori tanulás során lehetőség nyílhat arra, hogy a képzésben részt vevők felmentést vagy könnyítéseket kapjanak bizonyos kompetenciamodulok elvégzése alól. így például indokolt és méltányos lehet, hogy ha valaki megfelelő módon igazolni tudja hogy egy megadott szakterületen, illetve munkakörben hosszabb ideig „érdemi beosztásban" dolgozott, és így széleskörű és megalapozott szaktudásra és jártasságra tehetett szert, akkor az e jártasság (kompetencia) megszerzésére irányuló modult ne kelljen felvennie a tanulmányai során. Esetleg csak az óralátogatás vagy az előírt szakmai gyakorlat alól kaphasson felmentést, és csupán az elméleti vagy a gyakorlati vizsgát kelljen letennie. A kompetenciakurzusokra - miután azok elsősorban felnőttek számára szerveződnek - a legkülönbözőbb előképzettséggel és szaktudással rendelkező emberek jöhetnek össze. A tanulmányi előzmények időben is szélesebb sávban húzódnak szét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy több éve megszerzett szaktudás vagy modulérték részben tartalmában is avulhat, de a felejtés miatt is veszíthet értékéből és felhasználhatóságából. Ezért - bár a beszámíthatóság az elvek szintjén egyértelmű - ehhez a gyakorlatban igen pontosan kidolgozott szabályok kellenek. A beszámítás lehetősége nem lehet korlátlan, nem lehet teljesen „automatikus". A korábban szerzett ismeretek (gyakorlat és szaktudás) „értékcsökkenése" még a korábbi végzettség formális beszámíthatósága esetén is jelenthet problémát: a rendszernek erre is fel kell készülnie. Erre is találhatunk külföldi példákat: a képzés elején vagy közben tapasztalt „tipikus", tömegesen jelentkező tudáshiányra eleve kidolgoztak különböző „hídprogramokat", kiegészítő-felzárkóztató, „korszerűsítő-aktualizáló" modulokat. (Arra is van példa, hogy az intézmény maga, szervezetten biztosítja az egyéni korrepetálás lehetőségét is.) A hazai fejlesztés során is gondolnunk kell majd ilyen lehetőségekre. Mindez tovább javítja majd a kiépülő modulrendszer rugalmas alkalmazkodóképességét, széleskörű használhatóságát. A kompetenciakurzusok esetében - mivel ezeknek mindenképpen konkrét, aktuális, közvetlen munkaerő-piaci igényeket kell kielégíteniük - a jelenleginél rugalmasabb, más jellegű (az „akadémikus" tudás helyett sokkal inkább a gyakorlati igényekre koncentráló) minősítő-akkreditáló testületekre illetve szervezetekre, gyorsabb engedélyezési, nyilvántartásba vételi eljárásokra van szükség. A képzési rendszernek figyelembe kell vennie, hogy a vállalatoknak, vállalkozásoknak vannak időnként egészen speciális, egyedi és alkalmi képzési igényei is, melyek talán sehol máshol, sőt magánál a cégnél sem fognak megismétlődni. (Például egy új gépsor beállításához, működtetéséhez szer95