Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Oktatástechnológia. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 26)

UDVARDI-LAKOS ENDRE: Lifelong-learning, modul, kompetencia (tézisek és magyarázatok)

1.4 Nem lehet többé egymástól elszigetelt külön képzési rendszerekben gondolkozni: újra kell gondolnunk a képzés egészét, ezen belül új munkamegosztásra van szükség. Egyre gyakrabban lapasztalhatjuk, hogy az egyes képzési formák számára megfogalmazott, elvont, spekulatív alapon kialakított követelmények ma már nem megfelelőek. Egyre inkább és egyre konkrétabban, a leendő társadalmi és munkáltatói igények oldaláról jelentkeznek a képzés iránti elvárások. Az elmúlt években egyre gyakrabban kapott hangot az, hogy a gazdaság több, szélesebb körű és mélyebb alapozást, több képességfejlesztést kér, és ha ez másként nem megy, a verbális-lexikális ismeretek csökkentése árán. Sokkal inkább kíván jobb kommunikációs készséget, önálló probléma-megoldást, nyitottságot és sokoldalú érdeklődést (egyáltalán: érdeklődést), szilárdabb és szélesebb körű alapműveltséget, mint olyan, részletekbe menő tárgyi tudást, melynek nagy része másnapra lehet hogy elavul. Másrészt pedig később, a munkába állás után, az akkori technológiáknak és munkafeladatoknak megfelelően, inkább maga a munkáltató akarja (és csak ö tudja jól) megfogalmazni és megadni a képzési igényeket a rendelkezésére álló képzési-továbbképzési rendszerek segítségével. Egyébként iskoláink abbéli törekvése, hogy minél több lexikális ismeretet adjanak át, érthető. Ez a fajta tudás-közvetítés ugyanis egyszerűbben tervezhető és számon kérhető. Ma a követelményekben nagyobb súlyt kap, hogy a diákok ismerik-e a történelmi tényeket, az irodalmi müveket, mint hogy értik-e, és a mai életre alkalmazni-értelmezni is tudják-e azokat, szeretnek (és tudnak)-e jól olvasni. Ugyanez érvényes a szakmai ismeretekre és készségekre, de akár a kreativitást igénylő elvonttudományos életpályákra való felkészítésre is. Mindezekből következik, hogy a képzési rendszerben új munkamegosztás szükséges: az „elméleti tudás" - „képességek (kompetenciák)" dichotómiában a képzés alsó szintjein a hangsúly egyre inkább az utóbbiakra tevődik át, és a konkrét szakmai ismeretek oktatása egyre inkább az egyén későbbi életszakaszába kerül, és az élet végéig sem fejeződik be. Mindennek kihatása van a képzési metodikára is: a frontális-verbális ismeretközlés mellett mind nagyobb szerepet kell kapnia a kiscsoportos tréningformáknak, a szemléletes oktatásnak, később pedig (a képzés szerves részévé tett) szakmai gyakorlatoknak. 7.5. Nyitott, rugalmas, bármikor folytatható és egymásra épülő tanulási lehetőségeket kell teremtenünk az egyének számára, az élet teljes hosszára. A képzési rendszereknek olyan szakembereket kell tudniuk kibocsátani, akik egy nyitott, sokszínű és állandóan változó világban is jól helyt tudnak állni. Ez olyan tömeges és folyamatos képzés-továbbképzés megszervezését igényli, mely figyelembe veszi nemcsak a képzési igények sokszínűségét és állandó változását, hanem a képzésben részt vevőknek, a társadalom egyedeinek rendkívül különböző adottságait, életkörülményeit, és időben-térben szintén folyamatosan változó tudását. Egy ilyen kiterjedi és differenciált képzés a jelenleginél nyitottabb és rugalmasabb, szervesen összeépítkező képzési rendszerben valósítható meg. 82