Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Grétsy László: A mai magyar sajtónyelv

patakokban folyik..." Lassan, elmélázva olvastam, hiszen egy gyógykúrán voltam éppen, s magamban már folytattam is, valahogy ekképpen: finden nap patakokban folyik el az életünkből, s egyszer csak észrevesszük, hogy már nincs tovább." Aztán pillantásom a következő sorra esett, s láttam, hogy nem életünk napjainak gyors múlása miatt érdemes bánkódnunk, hanem inkább újságíróink helyesírási érzéketlensége miatt. Ugyanis így folytatódott a sor: „Minden nap patakokban folyik rólam a víz, hiszen a maratoni próbák... este hatig tartanak." Ha a mindennap határozószót helyesen, azaz egybeíiják, akkor nem tévednek el a gondolataink (Színes Mai Lap 2003. szept. 27.). Még mindig a helyesírásnál maradva felsorolok néhány típushibát; olyanokat, amelyek az országos napilapokban szerencsére nem gyakoriak - noha azért előfordulnak! -, a bulvárlapokban, a hirdetési újságokban s a szennylapokban azonban mindennaposak. A legjellemzőbb hibák: A) a magánhangzók időtartamának hibás jelölése: bíztat (biztat helyett), televízió (televízió helyett), rendőrség (= rendőrség). Vannak olyan hirdetési újságok, amelyek egyik legfontosabb szavukat, a hirdetés szót következetesen hibás, hirdetés formában íiják le. B) Rendkívül gyakori az írásjelek, főleg a veszszők elhagyása. Az azonosító értelmező vesszője számtalanszor hiányzik, ott viszont, ahol nincs rá szükség, minduntalan feltűnik ez az egészében véve hasznos, de a sajtóban nemegyszer gondot okozó írásjel. C) A gyenge színvonalú lapokban egyáltalán nem ritka az ly és a j rossz helyen való használata. A folyt-fojt és a súlyt-sújt közti választásból számtalanszor az újságíró (meg persze olvasója) kerül ki vesztesen. D) A számítógépre való áttérés időszakának elején az elválasztás volt a fó veszély. Érdekes emlékként eltettem a Népszabadságnak azt az 1998. március 17-i számából való oldalát, amelyben Megnyílt a magyar nyelv hete címmel többek között erről az eseményről is olvasható elég részletes tájékoztatás. Pár nappal e szám megjelenése után egy Fett András nevű budapesti sofőrtől kaptam egy levelet - ezt is őrzöm! -, s abban többek között ezt olvashattam: „Sokszor szóba került már az Ön különféle előadásaiban és műsoraiban a szavak elválasztása. Nos, a fenti példa bizonyítja, hogy a trehányság e téren nem ismer lehetetlent. Éppen a magyar nyelv hetéről szóló és Önt idéző cikkben látható az általam meg is jelölt két igen csúf elválasztás, a mag-yar és a nyomo-kban. Nem tudom elhinni, hogy a modern, számítógépes szedésnél ne lehetne figyelni az ilyen ordító hibákra, és ne lenne lehetséges adott esetben a szóközöket szellősebbre szedni, vagy olykor összébb húzni. Csak az a baj, hogy ezzel ma már a kutya sem törődik. Ráfogják az elektronikára, és így minden meg van bocsátva. Részemről nincs és nem is lesz!" A példa mindennél ékesebben beszél, de van még folytatása is. Újabb egy-két hét elteltével innen, Egerből, Bozsik Gabriella tanárnőtől is megkaptam a Népszabadságnak ugyanezt az oldalát, de úgy, hogy ő kijavította benne az oldalnak 14