Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Kemény Gábor: A Magyar Televízió hírműsorainak nyelvi, stilisztikai sajátosságai

módszer sem kifogásolható, bár nyilván nem mindenkinek tetszik. De lehet-e ízlésbeli dolgokban mindenkinek a kedvére tenni? Arra azonban ügyelniük kell az ékes szavú műsorvezetőknek (és persze a többi munkatársnak is), hogy a képszerűség, képletesség ne fulladjon képzavarba. Néhány nyelvi fordulat ugyanis legalábbis súrolta ennek határát: „Naponta olvasom, hogy ennek az embernek a politikai pályája már végképp befellegzett"; „Ez volt a húsvéti ünnepek talán legnagyobb szelet vető belpolitikai ügye"; „A jövő csak abból a múltból hosszabbítható meg, amit ők [ti. a XX. század klasszikus magyar íróil megírtak." Az újabb gyűjtés során is találkoztam nyelvi képekkel, bár számuk tovább csökkent a kilencvenes évek elejéhez képest. A tévéhíradó egyik főcíme, az Aranytartalék arra utal, hogy nagy mennyiségű földgázt találtak Hajdú-Bihar megyében. Ez a metafora akkor lett volna igazi megújított köznyelvi kép, ha az Alföldön nem földgázt, hanem aranyat találtak volna. De érjük be ennyivel is! A műsorvezetők szívesen folyamodnak ismert mondásokhoz, szállóigékhez, sőt szépirodalmi idézetekhez is. Ez utóbbiak eredeti kontextusukból kiemelve az új, alkalmi kontextusban groteszk, ironikus felhangot kaphatnak. Ilyen volt pl. az, amikor a tévéhíradó műsorvezetője József Attila Altatóját idézte abból az alkalomból, hogy egy kamion áttörte egy hatéves kislány hálószobájának falát, de a gyermek nem sérült meg, mert a hatalmas jármű néhány centi méternyire az ágyától megállt: , Almában csönget egy picit... " A hatást csak fokozta a szándékos képzavar (minthogy sem a kamion, sem a gyermek nem szokott csöngetni). IV. A riporterek beszéde A hírműsorok hivatásos közreműködőinek nyelvhasználata minden tekintetben példa és minta a nagyközönség számára, de különösen az az ún. nyelvi illemtan körébe vágó jelenségek terén: hogyan köszönti a műsorvezető a nézőket, hogyan szólítja meg a riporter a riportalanyt, tegeződik-e vele vagy sem - mindez erősen befolyásolja a nézők ízlését, nyelvi viselkedését.

3

3 A nyelvi udvariasság, ahogy a magánéletben, a képernyőn is a köszönéssel kezdődik. Ezzel általában nincs is semmi baj (nem marad el, s többnyire meg is felel a műfaj követelményeinek). De szóvá kell tennünk a műsorvezetők némelyikének azt a modoros szokását, hogy a néző köszöntését a tartalmas (vagy annak szánt) bevezető mondat utánra hagyja. íme egy régebbi példa a késleltetett köszönésre: „Sok minden történt itthon és külföldön. Jó estét kívánok/" Amikor ezt az adatot 1991-ben feljegyeztem, azt hittem, 3

3 Vö. Derne László - Grétsy László - Wacha Imre (szerk.): Nyelvi illemtan. Szemimpex Kiadó. Bp. 1999.