Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

jékoztató« eszköz, mint a megtévesztő »tömegkommunikációs«.) - Ha tehát a rádiós beszélő kilép az információt adónak a szerepéből, és kommunikációs partnerként beszél(get) egy riport- vagy interjúalannyal, akkor kikapcsolta, cserben hagyta a hallgatót mint információt vevőt. Illetőleg - még pedig minél kötetlenebb, oldottabb, bensőségesebb a beszélgetése partnerével, annál inkább - arra kárhoztatja a rádióhallgatót, hogy (e kirekesztettségén túltéve magát) beleskelődjék, illetőleg behallgatózzék egy nyitva hagyott ablakon, ahol két összemelegedett beszélő igen jól érzi egymást - nélküle, sőt rá való tekintet nélkül."

1

4 Az esetek többségében hasonló helyzetben van a riport és az interjú alanya is. Ő a riporter kérdéseire válaszol, hozzá szól, vele beszélget, de az ő mondandója is - valójában - a jelen nem lévő arctalan hallgatóságnak szól. Voltaképpen. Ráadásul, ha nem gyakorlott előadó, feszélyezi a szokatlan beszédhelyzet: a mikrofon jelenléte, a nyilvánosság tudata, hangfelvételnél a bakik esetén a javítások, ismétlések, egyenes adásban pedig az „időtábornok": a szűkösre szabott másodpercek, a javíthatatlanság tudata és az antagonisztikus ellentmondás a tömör fogalmazás elve és az élőszó lazább szerkesztésmódja között. Ha jó a riporter, alanya hamar megfeledkezik a „szokatlan" beszédhelyzetről, de könnyen elfeledkezik gondolatainak jelen nem lévő valódi (?) címzettjeiről is, következésképpen a riporterrel beszél, hozzá szól, neki mondja el gondolatait. Ennek a nagy műfajcsaládnak a kommunikációs alapsémáját így adhatjuk meg: a) riport, interjú: A < ^ B Hallgató 7.2.1.1. Főleg a rövid kérdésből és a rá adott rövidebb-hosszabb válaszból álló és - mint mondani szokták - az „utca emberével" készített, megszerkesztett riportok, párbeszédek tartoznak ide. Ezek többnyire egy-egy nagyobb műsoregységben vagy riportokból, tudósításokból összeállított műsorban hangzanak el. Máskor pl. szakértők kerekasztal-beszélgetésében, vitaműsorban találkozunk velük: mintegy betétként egy-egy problémakörnek, témakörnek, ismeretanyagnak a kibontását, valamilyen jelentős kulturális eseménnyel kapcsolatos tudnivalók kifejtését, illusztrálását szolgálják, esetleg az eseménytudósítást színezik-hitelesítik a párbeszédes formával. Ismét máskor valamilyen szempontból figyelemre méltó eseményt vagy személyiséget mutatnak be. Ilyenekre jellemző példát a Kossuth rádióban sokat találunk. Példaként említhető a Zene rovat néhány riportja, a sportolókkal, zené1

4 Derne i. m. 12. 72