Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

összetett, műsoroknak, riportműsoroknak (pl. Határok nélkül, Magyarországról jövök stb., stb.) műsorvezetői, a bemondók, a tudósítók szövegei, az összetett műsorok összekötő szövegei, a színészek által megszólaltatott szépirodalmi szövegek stb. A kereskedelmi rádiók adásaiban a hírek, a tudósítások, az időjárás-jelentések, a közlekedési hírek és a reklámszövegek, valamint a szignálok és ilyenek az „álbeszélgetések" is. Ezektől és a reklámoktól eltekintve kevés kifogás érheti az ilyen szövegek nyelvi formáját. Legfeljebb tartalmuk lehet egysíkú. Sajátosan emelt szintű megjelenési formája ennek a beszédnek, amikor színész, előadóművész szépirodalmi vagy dokumentumszöveget (verset, szépprózát, hangjátékban narrációs részt) szólaltat meg. Ilyennel a többször is találkozunk a Kossuth rádióban. A Danubius és a Sláger Rádió 2001. aug. 7-i vizsgált anyagában ilyen felvétel nincs. És nem nagyon találkozunk ilyenekkel a többi kereskedelmi rádió műsorában sem. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az írott szöveg eredeti „működési formájában" - főleg nyelvezetét, mondat- és szövegszerkesztés módját tekintve elsősorban leendő olvasójának szól. Megfogalmazójában is, befogadójában is más szövegalkotási és percepciós folyamatok zajlanak le, mint a spontán beszélőben és annak hallgatójában.

1

2 S ez a tény felolvasója számára gyakran hangoztatási gondokat jelent, hallgatója számára pedig gyakran megnehezíti a befogadást és a megértést. Ugyancsak elemi szintű megjelenési formája ennek - mind felölvasásos, mind spontán előadásos változatában - a Mindentudás egyeteme. Ez tulajdonképpen kevert műfaj is, hiszen közönség jelenlétében (tehát közvetlen és totális kommunikációs helyzetben) zajlik le, viszont a tévé adásába már némileg megszerkesztett változatban (is) kerül. 7.1.2. A rádió- és tévéműsorokban természetesen élt és ma is él a - Deme László terminus technicusával élve - direkt vagy beszélő műfajoknak nem áttételes változata is. Ezekben a rádiós beszélő: tudósító, bemondó, riporter közvetlenül spontán beszéddel szól a hallgatókhoz. Ebbe a kategóriába az élő adások műsorvezetőnek a közönséghez szóló megnyilatkozásai tartoznak, így a tudósítóknak (nem a riporternek!) élő, egyenes adásban felhangzó beszéde (pl. sporteseményeknek egyidejű közvetítése, kommentálása, nagygyűlések alkalmával az eseményekről a történésekkel egyidejűleg elhangzó tudósítások stb.), bizonyos összetett, „esztrád" műsorok műsorvezetőinek a közönséghez szóló beszéde. Ilyenekkel mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi rádiók konferálásaiban, számos műsorában pedig az ún. interaktív 1

2 Vö. Derne László: A bemondói munka mondatfonetikai kérdéseiről. In: A rádióbemondó beszéde, MRT TK 1973, 71-101; Wacha Imre: Aretorika vázlata. MR Rt. 1992. 70