Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

kollégák) között, részben - az interaktív műsoregységekben, illetőleg zeneszámok kérésekor - egyenes adású spontán beszélgetések a műsorvezető és a betelefonáló hallgatók között, részben pedig előre felvett álbeszélgetések, részben pedig megtervezett „becsapásos" - tegyük hozzá: sokszor ízléstelen - telefonbeszélgetések. Nyelvi és hangzási formájukon ez erőteljesen érződik is. 7. A kommunikációs helyzetekről A beszédcselekvést és a rádiós kommunikációs szituációt, valamint a rádiók munkatársainak kommunikációs tevékenységét vizsgálva a rádiós beszédhelyzeteknek és magának a rádiós beszédnek - nyelvhasználatra, nyelvi illemtanra is kihatóan - két fo típusát, a rádiók munkatársainak kétféle szerepkörét, kétféle kommunikációs funkcióját szokás megkülönböztetni.

9 „Adásidejének nem lebecsülendő hányadában a rádió - még ma is - valójában nem beszél, hanem felolvas; ami szövegeinek fogalmazás- és hangzásformája szempontjából meglehetősen nagy különbséget jelent. Felolvas a hírolvasó, a jegyzetíró, a kommentátor, a szakelőadó; nemegyszer a riportvagy interjúalany, a nyilatkozattevő is. Az utóbbi két évtizedben nőtt meg, először fokozatosan, majd ugrásszerűen az élő adások (egyenesben közvetített riportok, interjúk, tudósítások, közvetítések stb.) száma, s ezzel a dolog természeténél fogva a spontán beszéd részesedési aránya. Ez utóbbi belül persze egyre fontosabbá válik a különbség - és a különbségtétel - aszerint, hogy a rádiós beszélő milyen viszonyban, milyen minőségben szólal meg. Tudnunk kell: minden beszédaktus - minthogy partnerhez irányul - három pillérre épül. Az első a kapcsolat felvétele, a második a kapcsolattartás, a harmadik a kapcsolat lezárása. A valóságos kommunikációs helyzetben melyben a két partner bármikor helyet, szerepet cserélhet: a beszélő hallgatóvá, a hallgató beszélővé válhat - a szerepcsere nem igényel újból és újból kapcsolatfelvételt és -lezárást; a megnyilatkozások egymásra támaszkodva enélkül is összeállnak egésszé. - A rádiózásban bonyolultabb a helyzet. A rádiós beszélő [azaz a rádió munkatársa] valójában információs helyzetben van [kiemelés tőlem, W. I.j: még ha közvetlenül a hallgatónak beszél, akkor sem vele, csak hozzá; ha meg látszólag beszélget valakivel, a vele felvett kommunikatív kapcsolat igazából ugyancsak a hallgatónak szól, az ő informál(ód)ását célozza és szolgálja. Ilyenkor a rádiósnak mindkét féllel - a beszédpartnerrel, de a hallgatóval is - fel kell vennie, tartania, majd is lezárnia a kapcsolatot. 9 Deme László: A rádióbemondó beszéde; uő: A nyelvi érintkezésformák problémái a rádiózásban. A Magyar Rádió Részvénytársaság Oktatási Osztálya, Bp. 1991., 1997.; 1. még Deme László-Grétsy László-Wacha Imre (szerk.): Nyelvi illemtan. Szemimpex kiadó. Bp. é.n. 85-90. Vö. még: Wacha Imre: Beszéd: szituáció, szöveg és hangzás együttese a rádióban és a televízióban. In: Nyelvészet és tömegkommunikáció. I. Szerk. Grétsy László. Tömegkommunikációs Kutatóközpont Bp. 1985. 67