Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Grétsy László: A mai magyar sajtónyelv

betűrímes címek csoportját. Itt most, kellő idő hiányában, csak annyit jegyzek meg, hogy a szójátékos címek napjainkban is gyakoriak a sajtóban, sőt, szinte divattá váltak, csakúgy, mint a szójátékos jópofáskodás a reklámjelmondatok készítői körében. Ezzel már jeleztem is azt a véleményemet, hogy a túlzásokat, valamint az erőltetett, nem igazi szellemességeket nem számítva alapjában véve helyeslem, hogy ez a címtípus él és virul. Az a tapasztalatom, hogy amely lapnak van erre termett, ehhez kiváló érzékkel bíró címadója, ott ezek a címek jól betöltik rendeltetésüket: szellemességükkel felkeltik az olvasók figyelmét. Ahol csak az igyekezet van meg, de a rátermettség hiányzik, ott az eredmény többnyire elég silány. A „Csak a szépre emlékezem" elve alapján szemléltetésül én most csupán néhány olyan címet mutatok be - valamennyit a Népszabadságból -, amelyen inkább az ötletesség, szellemesség érződik, mint az izzadságszag: Szégyenkezni kell-lett (beszámoló labdarúgóink lettek elleni vereségéről; szept. 11.), B, mint bukás (női kosarasaink sorsdöntő veresége az EB B csoportjában; szept. 25.), Koloszszális áramszünet (képes tájékoztatás az olasz országos áramkimaradásról; a kép a Colosseumnak és környékének sötétbe borult képét ábrázolja; szept. 29 ), Hajdó a bíráskodáshoz (beszámoló egy futballmérkőzésről, amelynek - meghökkentő ítéleteivel - Hajdó játékvezető volt a negatív hőse; szept. 29 ), Vidámnak látja-e Magath? (célzás a Stuttgart edzőjére, Felix Magathra, aki derűlátóan tekint csapata szereplése elé, okt. 1.). A másik címcsoportot így jellemezném: a szlenges címek csoportja. Az utóbbi évek egyre erősödő divatja a címekben - és persze a cikkekben is - az olyan szavak használata, amelyek két-három évtizede még nem számítottak sajtóérettnek. A fordulatot a rendszerváltozás utáni első évek hozták meg, s az azóta eltelt évtized alatt valósággal divattá vált a szlengszavaknak a sajtóban. főleg a bulvársajtóban való használata. íme, néhány példa, időrendben, minden kommentár nélkül: A pályaőrök beintenek (Petőfi Népe 2003. máj. 14.), Síneket nyúltak le (Petőfi Népe 2003. jún. 13.), 10 milliós kábszerfogás és lopott áru a határon (Halasi Tükör 2003. júl. 31.), Dobbantás a kórházból (Színes Mai Lap 2003. okt. 1), Szerelmével csajozott (Színes Mai Lap 2003. okt. 2.), Tetkós doki lett a rektor (Blikk 2003. okt. 3.). Erről a jelenségről az a véleményem, hogy lapja válogatja. A bulvárlapokban meg a társadalmi rangjukat tekintve még lejjebb állókban nem szúr szemet az efféle cím, de az nem volna jó, ha e szokás idővel még tovább teijedne, s elérné a nagy országos lapokat is. Azokban egyelőre még fehér holló az ilyen cím. 6. A mondatalkotásról igen kevés az előadnivalóm. Összesen három megjegyzésem van. Az egyik: nem örülök annak, hogy már nemcsak a nyilvános élőszóban, hanem írásban is terjed az a gyakorlat, hogy az újságíró az igekötős igék igéjét nem meri - vagy a divatot követve nem akarja - elvá17 ISZSSHMKAROLY FŐ KÖNYVTÁRA-EGER