Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Terestyéni Tamás: Az új információs-kommunikációs technikákkal kapcsolatos dilemmák

Ahhoz, hogy világosan láthassuk, hogy milyen információs-kommunikációs változásokat hozhat a jövő, mindenekelőtt arra az alapkérdésre kell sokoldalúan kimunkált választ adnunk, hogy tulajdonképpen milyen is, és miképpen működik az információs és/vagy tudásalapú társadalom, és miben áll ezen társadalom tagjának lenni, oda szocializálódni? Bár a témáról már eddig is könyvtárakat megtöltő mennyiségű irodalom született, és ennek fényében e kérdés meglehetősen elcsépeltnek tűnhet, úgy véljük, hogy még jócskán vannak megválaszolatlan vonatkozásai. Annál is inkább, mert sokak szemében csupán az új információs-kommunikációs technikák birtokba vételéről és korábban is gyakorolt tevékenységek során történő használatáról van szó, holott könnyen lehetséges, hogy magának a civilizációnak és a kultúrának (legalábbis egy jelentős részének) a teljes formai és tartalmi átalakulásával, maguknak a tevékenységeknek és a gondolkodásmódnak a megváltozásával is számolni kell (Nyíri 1999, 2001). Gondoljunk például a következőkre! „Ahogyan a középkori szövegek növekvő mennyisége és komplexitása [a hangos olvasás általános gyakorlatát kiszorítva] csendes olvasást indukált, az elektronikus üzenetek hatalmas mennyisége egy, a hangos olvasáshoz hasonló felületességet teremt [...] A hálózati olvasás kognitív-episztemiológiai aspektusai ismételten a középkori kolostorok környezetéhez válnak hasonlóvá. A hangos olvasás felületesebb megértéssel jár együtt, mint csendes párja: a kollektív orientáció, a szükségszerű lassúság, és az elmélyült reflexió hiánya a komprehenzió alacsonyabb fokát eredményezik. Hasonló folyamatok zajlanak az Interneten: idő híján és az üzenetek hatalmas mennyisége folytán az elmélyült olvasó képe idegen a hálózaton. Mindezen vonások éppen ellenkező irányban hatnak, mint a csendes olvasás jellegzetességei, s ez a tény valószínűleg jelentékeny változások forrása lesz a jövőben, episztemikus hozzáállásunk és episztemiológiai nézőpontunk tekintetében [...] Az olvasás kevésbé reflektálttá válik [...]; ahogyan a könyvek és a nyomtatott szó megszűnnek a tudás kizárólagos letéteményesei lenni, a tudás organizációja és struktúrája ugyancsak megváltozik... Szociológiai tekintetben a tudományos közösség és a tudás előállítása mindinkább kommunálissá, a gondolkodás pedig nyilvánossá válik" (Demeter 1998: 83). Számos ehhez hasonló problémakör vár még alapos elemzésre: kiszorítja-e a digitális média a hagyományos médiumokat vagy csak osztozik velük a kultúra termelésében és közvetítésében? Mi az információs társadalom és mi a tudástársadalom? Milyen hatást gyakorolnak majd a multimédiás technikai lehetőségek az információ és a tudás formájára, szerkezetére és tartalmára? Milyen viszony alakul ki az információ termelésében a vizualitás és a verbalitás között? Milyen tudás- és műveltségeszmény fogja vezérelni a társadalmat a digitális infokommunikációs korszakban? Lesznek-e a tudásnak új tartományai, és mi fogja jellemezni ezeket? Magunk mögött hagyjuk-e a hagyományos humán és természettu48