Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Fehér Katalin: A virtuális valóság szemlélete a teóriától a gyakorlatig és vissza

VR-terÁpia pókfóbiára (Forrás: http://www.animationenshus.eksjo.se/jonas.lowgren/Essays/vr-spider.jpg) A probléma még koncentráltabban jelentkezik a hétköznapi szférában, hiszen ezen a területen kevésbé tudatos a két világ szétválasztása, illetve annak igénye. Különösen fontos a digitális virtuális világokat mintegy előkészítő és előirányzó tömegmédiumok figyelembevétele. Ha olyan tipikusan ismert kutatásokra gondolunk, mint pl. a televízió és az agresszió összefüggéseinek vizsgálata, vagy a szappanoperák viselkedésminta-közvetítésére rámutató felmérések, akkor jól látható a közvetítő közegek szerepe az információtovábbításban és az ebből fakadó reális-virtuális világkeveredéseinkben. Fő kérdésünk tehát az kell legyen, hogy az erős integráció felé mutató virtuális valóságok hatására a valóságkeveredések a beérkező információk minősége és kontextusa szerint meddig fokozhatok, s miként változik ebben a folyamatban az információk mennyisége és minősége. Napjainkban erre pontos választ még nem adhatunk, de a tendenciák felismerésére kell törekednünk. Zárógondolatok A humán kommunikáció e radikális változása, mediális közegbe történő intenzív áthelyeződése anyagtalanná teszi világunkat. Moravec, a legnagyobb amerikai robotlaboratórium alapítójának és munkatársának víziója szerint mindent elnyel a cybertéridő és egyetlen áramló szellemmé alakul minden. Ezen elgondolás első nagy „beteljesülése" már végbe is ment, amikor a nyolcvanas években a nagy tőzsdék összekapcsolásával a globális elektronikus pénzpiac létrejött. Napjaink filozófusai viszont javarészt gondterhelten fordulnak az említett tendencia felé. így tesz Baudrillard is, aki egyike azoknak, akik igyekeznek a jövő új médiumáról körültekintő filozófiai képet festeni: „[...] az univerzum előreláthatósága az univerzum legalantasabb formája. Lehetséges-e, hogy a tudomány és az információ finalitása előrevetni az univerzum végét egy szisztematikus, noha tudatalatti degradá76