Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Fehér Katalin: A virtuális valóság szemlélete a teóriától a gyakorlatig és vissza

kel. Ez az ún. felfalt valóság esete - velünk, ahol az internet egyre fokozódó felhasználása csak az első kardinális lépcső, mely mind közelebb hozza a cyber space világát. A reális világot felfaló VR pedig egy alapvető, humán kiindulóponttal dolgozik, mely elsősorban az embert mint kommunikációs lényt használja fel: az érzékelést, illetve az ebből fakadó, interaktív módon kényszerű kommunikációs folytonosságot helyezi át technikai téridejébe. Adott ugyanis egy másik négy dimenzió, melyben éppúgy ingerekkel, információkkal, kommunikátumokkal stimulálják érzékszerveinket és ezen keresztül tudatunkat és viselkedésünket, ami minket is kommunikációra kényszerít. Ezt a négy dimenziót azonban egy médium mint közvetítő közeg juttatja el számunkra, minek tényét tudatunk egy bizonyos belebonyolódási szint után már nem pozícionálja. A VR tehát a technikai fejlődés előrehaladtával, azaz az internetet és cyber space-t egy csúcstechnológiában integráló interaktív hipermédia kialakulásával olyan médiummá válik, melynek médiumléte felfoghatatlan mértékű belemerülést feltételez más világokba. Olyan belefeledkezést (és a párhuzamosan zajló realitásról való elfeledkezést), mely megszünteti a közvetítettség tudatát, azaz a befogadástartam (ön)kontrollját, s automatikus kikapcsolás nélkül az egyed nem érzékeli többé a médiumban való benne létet. Kiinduló szemlélet I. - Az agy mint szimbólum és szimulációcél kora Már a kilencvenes éveket az agy évtizedének nyilvánították az Egyesült Államokban, mindenekelőtt az informatikában elért eredmények alapján. Az agy a nagysebességű és komplex információáramlás, illetve a környezetet saját igényei szerint alakítani képes konstruktivitás és praktikum szimbólumaként visszavonhatatlanul ott lebeg minden olyan kutatásban és azok kommunikált mozzanataiban, melyek a jövőt firtatják. Ebben a szemléletben kimondva vagy kimondatlanul egyszerre van jelen egy cél és egy anticél. A cél az emberiség céljának címkéjével ellátott, az igeként hirdetett agyműködés-szimuláció, vagyis az agy működésének a lehető legsokrétűbb és legmélyebb feltárása - és ezáltal az agyműködés mechanizmusának és variabilitásnak lemásolása. Ennek aktívan kommunikált pozitív elemei két fő irányba mutatnak: a mesterséges intelligencia előállíthatóságába vetett bizalom felé (vö. a nyelv működésének megértése, a logikus gondolkodás feltérképezése stb.), valamint a Földet végtelen módon körbe-körbefutó információkat generáló, az információ-hozzáférés határtalan szabadságát és a tudáskiszélesítést a szuperagyban megtestesítő utópikus metafora felé. Sőt, a két fő irány integrációja innentől már csak egy lépés, azaz vízióként megjelenik az utóutópisztikus hiperagy, ahol az MI a hozzáférhető információk végtelenjének hozzáadottságával teljes körű ön- és világkontrollt, hovatovább létünk megértését, átláthatóságát kaphatjuk az előrehaladó tudományos kutatásoknak és 71