Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Tóth Péter: A média az evolúciós magatartástudományok nézőpontjából
típusaira. Nem elképzelhetetlen, hogy éppen egy ilyen megközelítés teszi lehetővé, hogy a médiumokban bemutatott agresszió hatásaival kapcsolatos, egymásnak ellentmondó kutatási eredmények (például Livingston 1996) értelmezhetővé váljanak. A médiahatást magyarázó társadalomtudományi elméletek szinte mindegyike figyelmen kívül hagyta az emberi evolúciós múlt befolyásának bármely lehetséges aspektusát. Azok a teóriák, amelyek olyan pszichológiai folyamatokra alapozták megközelítésüket, mint az emóciók, percepciós és kognitív folyamatok, temperamentum, arousal, természetesen kapcsolatba kerültek ennek biológiai (neuropszichoiógiai vagy pszichofiziológiai) vonatkozásaival is. Ugyanakkor ezekből teljes mértékben hiányzik az evolúciós szemlélet, azaz alapvetően szinkron jellegűek. Nem mond ennek az állításnak az sem ellent, hogy bizonyos értelemben megjelenik bennük a történetiség, egyrészt mint az egyén ontogenetikus, alapvetően szocializációs fejlődése. másrészt a társadalmi változások értelmében. Az evolúciós értelmezés első megközelítésben azt feltételezné, hogy az ember evolúciója során tartósan jelen voltak azok a hatások, amelyek differenciáltan befolyásolták azok alkalmazkodását és szaporodási sikerét, akik az adott környezetben éltek. A kérdéses szelekciós nyomás eredményeként olyan hajlamok „íródtak" be a hominid fajok genomjába, amelyek az egyedfejlődés során aktiválódva kanalizálták az adott egyed döntéseit (Buss 1995). Nyilvánvaló, hogy nincs a génjeinkben egy az egyben kódolva a médiahatás irá nti fogékonyság . Ugyanakkor Robert Plomin és munkatársai (1990) - ikerkutatás-módszert alkalmazva - az általuk vizsgált populáció médiafogyasztásában megnyilvánuló különbségek hátterében elég jelentős örökletes befolyást találtak. Természetesen ez nem fedte fel azokat a mechanizmusokat, amelyek által ez az eltérés megvalósul. Érthetőbben megfogalmazva, nem tudjuk, hogy m ely gének, milyen folyamatokon keresztül fejtik ki hatás ukat. amelyek kö vetkezménye, hogy egyes emberek több, mások kevesebb ideig hajlamosak a televízió előtt ü lni. Fontos azonban kijelentenem, hogy Plominék örökletességet vizsgáló kutatásai nem evolúciós orientációjú, figyelmük nem terjedt ki a kimutatott örökletes különbség eredetére, valamint adaptív funkciójára. Céljuk annak kimutatása volt, ami egyáltalán nem lebecsíilendően kevés, hogy komolyan kell számolnunk a velünk született hajlamokkal, ha meg akarjuk érteni a médiához való viszonyunkat. Ezt a szempontot a társadalomtudományok jelenleg egyáltalán nem veszik figyelembe. Ha közvetve is, de erre a hiányosságra hívják fel gyakorlatilag a kommunikációról gondolkodók figyelmét Beatty és munkatársai (2002). A személyközi. kommunikációs jellegű kapcsolatok olyan meghatározó tényezői, mint például a személyiség, intelligencia, agresszivitás, barátságosság stb. jelentős genetikai háttérrel rendelkeznek. A pszichológiai magatartás-genetika az 54
