Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Terestyéni Tamás: Az új információs-kommunikációs technikákkal kapcsolatos dilemmák

Terestyéni Tamás Az új információs-kommunikációs technikákkal kapcsolatos dilemmák 1. Digitális szakadék? 1.1. A digitális, hálózati és interaktív infovilág jellegzetességeit fürkésző kutatók többsége egyetért abban, hogy az új körülmények között az egyik legjelentősebb feszültségforrás a kommunikációs infrastruktúrához és a digitális információhoz való „hozzáférhetőség [lesz], ami tulajdonképpen számos egymáshoz kapcsolódó jelenségegyüttest takar. Az új, felfokozott információs világban való részvételhez - ami persze nem feltétlenül kötelező és nem feltétlenül pozitív visszhangú - legelőször is technikai eszközökre van szükség. Ha valóban egy információs társadalmi fejlődésnek vagyunk a tanúi, akkor szükség van arra, hogy mindenki egyenlően hozzáférjen a technológiához és a tartalomhoz. Hogyan lehetséges ez, ha a technológia egyrészt pénzigényes, másrészt a használata tudásigényes? Mi lesz a kizártakkal? A hozzáférés tehát többrétegű, egyszerre technológiai, tartalmi (információs), tudásbeli és anyagi konfliktus" (Pintér 2001: 131). Nyilvánvaló ellentmondásban azokkal az utópisztikus elgondolásokkal, amelyek - mint ahogy ez például Nicholas Negroponte ismert könyvében is olvasható (Negroponte 1995) - azt jósolják, hogy a digitális, interaktív, hálózati kommunikáció korában a feszültségekkel járó társadalmi-kulturális különbségek mintegy aktualitásukat vesztik és feloldódnak a hierarchiákat nem ismerő hálózatok és a digitális információgazdagság világában, sokan úgy látják, „egyre növekvő aggodalom tapasztalható abban a kérdésben, hogy amikor az információs társadalmunkat létrehozzuk, nem okozunk-e további megosztottságot a társadalomban: különbséget teszünk azok között, akik hozzáférnek az információhoz és azokat megfelelően használni is tudják. és azok között, akik mindezt képtelenek megtenni. Pontosabban: aggodalomra az ad okot, hogy a társadalomban a szegények és gazdagok, a műveltek és kevésbé műveltek, a többség és az etnikai kisebbségek, a nyelvi és vallási csoportok, a fizikailag vagy szellemileg ép és fogyatékos emberek közti különbséget elmélyíthetjük, konzerválhatjuk" (Moore 1998: 240). Híres munkájában Manuel Castells is olyannak ábrázolta a hálózati kommunikáció szervezte társadalmat, mint amelyben mélyülő szakadék húzódhat azok között, akik - az egyik oldalon - a hálózati kommunikáció vilá40