Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Hekeli Sándor: A helyi média és a vállalati marketing PR-kapcsolata

jellege a médiatörvény szabályozása révén azért valamelyest tisztább viszonyokat tükröz. Visszatérve az előbb említett sajtószabadságra, vagyis a szerkesztő döntésének megfelelően arra a helyzetre, hogy ma már bármit meg lehet írni. Konkrét példákat hadd említsek, az életből merítve. Tanúja voltam a közelmúltban egy főszerkesztői szobában a főnök és beosztottja beszélgetésének: „...az illető cégnél találtunk egy cikis témát, adóhiány is, meg a dolgozók is háborognak. Jó téma lenne. - Rendben - mondta a főnök -, de kérdezzék meg a cég PR-igazgatóját, menjen-e szerinte, mert különben jó hirdetőnk." Cím, telefonszám. Újságíró el. A riport egyébként nem született meg. Természetesen az ilyesmi mindig az anyagi helyzettől és a szerkesztő karakán jellemétől függ. Függhet? Nagyon nehéz kérdés. Nézhetünk úgynevezett pozitív példát is: egy telefontársaság irodája ünnepélyes átadására készül, pénz nem számít, mazsorett, utcai felvonulás, óriási fogadás. Tudósítás lenne a lapban, hiszen ez esemény, de a cég többet akar, nagyobb teret szentelni ünnepének. Mint említettem, a pénz nem számít. Interjú az igazgatóval, riport az ügyfelekkel, személyzettel arról, hogy minden nagyszerű. Rendben van, mondja a szerkesztő, köszönjük az ajánlatot, természetesen elkészítjük, újságíró kiküldve, s mivel fizetett írás, alá Xet teszünk. - Micsoda? - kérdezi a kommunikációs igazgató. - Ha ikszét tesztek, azért én nem fizetek semmit. Legyen rendes riport, semmi elkülönítés, mondtam, azt megfizetjük. Anyagi helyzet és karakánság. Meg sajtószabadság. Ez utóbbi példa már arra is utal, amit bevezetőként megfogalmaztam: nincs igazán tisztázva, és nem egyértelmű a vállalati PR és a médiumok kapcsolata, sokszor talán éppen az erőviszonyok alapján más és más értelmezéssel találkozunk. Kétségtelen, a szakma mindkét oldaláról keresik a jó megoldást, s lehet, hogy éppen az egri alma mater falai közül kikerülők segítenek majd legtöbbet saját gyakorlatukkal. A helyi vállalkozásokat e szempontból két nagy csoportra osztanám: a multik, illetve a provinciális kis- és középvállalatok csoportjára. A multik nemzetközi gyakorlatuknak megfelelően kialakult módszerekkel érkeztek, hogy teljesítsék a PR, a közönségkapcsolatok alapkövetelményét, a közvéleményjóindulatának megszerzését, a jó hírnév kialakítását, erősítését. Eszerint szervezik sajtókapcsolataikat is. Elegáns meghívók adják tudtul támogatási akcióikról szóló tájékoztatóikat, egy-egy avatást ilyen alkalmakból. Sajtótájékoztatókon látják vendégül, ajándékozzák meg az elbűvölt vendégeket. Nem hirdetés, hanem igazi PR, hiszen esemény, mondanivaló, információ, ráadásul tervszerű és rendszeres. A vállalat újságírókkal és szerkesztőségekkel kialakított együttműködésének célja az, hogy a nyilvánosság jól időzítve 253'