Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Földes Anna: Műhelymunka az újságíró-oktatásban

Az efféle közlemények felolvasása természetesen nem csak derültséget válthat ki az órán. Okot és mód ad rá, hogy a hírek fogalmazását, az író szóhasználatát is tüzetesen megvizsgáljuk. Nem szólva arról, hogy minden hírben megjelenik cseppben a tenger, a kor, a világ és az újságírói tevékenység úgy, ahogy egy író látja. A glosszaírás mesterségét és művészetét is érdemes jól választott, a hallgatók tetszésére is számító példákon bemutatni. Diurnus gyűjteménye alapján többi között a napi politikai és az általánosabb érvényű pszichológiai példázat találkozását bizonyíthatjuk, Esterházy Péternél a tömörség a gloszszaíró kötelező fegyelmét, a csattanó pedig a legsajátosabb sajtóműfaj irodalomközeliségét példázza. Hogy hogyan? A jelen történelme nála belefér egy háromsoros írásba: „Néhány éve Várady Szabolcs autójában maradt a Jugoszlávia térképem. Tegnap visszaadta. Országok mennek, országok jönnek, de a költők megbízhatósága örök." De mégsem ez, a mégoly tanulságos, míves, idegen (klasszikus vagy kortársi) szövegek élveboncolása, szétszedése, összerakása, szerkezetének és stílusának elemzése az egyetlen és nem is a legcélszerűbb oktatói fogás. Ennél is lényegesebb az az újságírói tevékenység, amit a hallgatók otthoni feladataik elkészítése és a kész munkák megvitatása közben maglik végeznek. Ennek azonban meghatározott tanrendi és szervezeti feltételei is vannak. Meggyőződésem, hogy újságírást igazán csak kiscsoportokban, folyamatos műhelymunkával, egyéni foglalkozást biztosító (szűk) keretek között lehet - és érdemes! - tanítani. A sajtótörténeti vagy sajtójogi előadások színvonala és főként hatékonysága elsősorban a tanár felkészültségétől, előadásmódjától, másodsorban a hallgató érdeklődésétől és szorgalmától függ. De az újságírónak készülő diákok és pályakezdők nem minden nehézség nélkül megszerkesztett mínuszos híreit már egyenként kell megvizsgálnia a tanárnak és az óra résztvevőinek. És nem árt a leadet, a bodyt külön is elemezni, ha a tutor azt akarja, hogy tanítványa ne csak megtanulja, de alkalmazza is a szabályokat. Csak a közmondás hirdeti, hogy más kárán - példáján - tanul az okos. Újságírást, évtizedes tapasztalatom alapján állíthatom, a kezdő leghatékonyabban saját, közszemlére bocsátott kéziratának kollektív korrekciójából tanulhat. Amikor tegnap még tökéletesnek vagy legalábbis hibátlannak vélt otthoni munkája felolvasását követően tanárai és (vagy) diáktársai a felesleges szavak, mondatrészek kiiktatását sürgetve, fejére olvassák a locsogást, a nehezen összeállt cikk megvalósult kompozíciójának aránytalanságát, esetenként a fogalmazás pontatlanságát. De nem kevésbé tanulságos az sem, amikor a vita résztvevői felszínre hozzák, értékelik azt - a szerző objektivitását, humorát vagy a frappáns alcímeket - ami a tanulócsoport véleménye szerint elismerést érdemel. A glossza ismérvei tankönyvből, jegyzetből is 171