Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Horányi Özséb: Jegyzetek a felsőfokú újságíróképzés két hagyományáról

Továbbá, az egyetemi, illetőleg a főiskolai diploma képesítési követelményeit összehasonlítva az is nyilvánvaló, hogy nincs a két diploma között valódi tartalmi különbség. A dokumentum azt sugallja, hogy nem lehet különbséget tenni az egyetemi és a főiskolai szint között. Gyanítható azonban az is, hogy ez a tény nem kizárólagosan a kommunikátorképzés specifikuma. Talán túl messze vezetne e probléma átfogó vizsgálata, legyen elég itt és most annyi, hogy a magyar felsőoktatásban - főként az EU-integráció okán elindult, szokásosan bolognai folyamatnak nevezhető, változási események az elkövetkező években ezt a képzési területet is érintik majd, attól teljesen függetlenül, hogy a társadalmi kommunikációval kapcsolatos professziók, a professzionális különbségek kiérlelődtek-e már addigra: vagyis differenciálódtak-e a társadalmi kommunikációval kapcsolatos szerepek (illetőleg ezek a differenciák sztenderdizálódtak-e) oly mértékben, hogy különbséget lehet tenni köztük a tekintetben, hogy különböző válaszokat igényelnek a felsőoktatási kurrikulumokban a főiskolai, illetőleg az egyetemi diploma között. 3.4. Graduálisan és/vagy posztgraduálisan megszerezhető diplomára van-e szükség? A kommunikátorképzés jelenleg érvényes képesítési követelményei előírják egy másik diploma meglétét a diploma kiadásának feltételeként. Ennek az igénynek a következményeként szokás tekinteni a felvételkor kötelező kétszakosságot, amelynek lehetnek ésszerű társadalomszerezési okai, de nehéz érvelni a megoldás mellett a szakma perspektívájából. A képesítési követelményekben szereplő másik diplomára vonatkozó feltételnek ugyanis lehet más oka is. Az például, hogy a kommunikátor szerepe szerint valamivel kapcsolatban teszi azt, amit tesz. Ahhoz, hogy ezt jól tehesse (mindenekelőtt a képzés alatt, vagyis választott pályájára való felkészülési időszakában) szükség van egy olyan professzionálisan kezelhető tematikára, amelyen a kommunikációs felkészültségek kialakíthatók; s ha már egyszer ezek kialakultak, át is vihetők más tematikákra (az első esetében azonban még nincs mit honnan átvinni, ezért kell ezt sajátos módon megoldani). Mindebből az következnék, hogy ideális esetben mind a kommunikátorképzést, mind ennek részeként vagy függetlenül tőle az újságíróképzést az első diplomát követően, posztgraduális formában volna célszerű hozzáférhetővé tenni. Bizonyosnak látszik azonban az is, hogy ez a jelenlegi viszonyok között túl nagy lépés volna: a kompromisszumokat a másik diplomára vonatkozóan a párhuzamos képzésben lehetne látni; egyébként pedig a jogászképzésben vagy az orvosképzésben jól bevált szakvizsga létesítésével lehetne kezelhetővé tenni a sajátos képzési problémát. 167