Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Zsolt Péter: A 2002-es választások újságíró-etikai problémái
megoldásról, akkor is felértékelődik a média befolyása. (Ilyen volt Kövér László „felakasztásos" kijelentése, melynek értelmezésébe a médiának óriási szerep jutott.) Egy harmadik média hatását felértékelő dolog, ha információhiányos állapot vagyunk, de ez nem következett be, mert hozzá juthattunk az információkhoz, csupán nem használhattunk egyetlen forrást. Vagyis a magyar média kiegyensúlyozott volt, csak éppen pártosan kiegyensúlyozott. A továbbiakban már csupán néhány kérdésre kell megkeresni a választ. Az egyik ilyen, hogy mi okozta a közvélemény azon vélekedését, hogy a végletekig megosztott, ha egyszer személyes interakcióik ezt nem igazolták, a másik pedig, hogy milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy a választási időszakra újságíróink jelentős számban feladják szakmai normáikat, s természetesen amellett is szükséges lesz még érvelni, hogy a tömegkommunikációnk valóban lecsúszott a pártosság szintjére. A pártújságírás kiterjedése Az első kérdésre a válasz szerintem kézenfekvő. A közvélemény azért hihette, hogy az ország menthetetlenül két részre szakadt, mert a médiában ezt közölték velük, mely közléshez természetesen hozzá tartozott a felelős, a Fidesz néven nevezése is. (Vagyis nem azt állítom, hogy a Fidesz nem próbálta meg kettéosztani a magyar társadalmat. Mint ahogy arról korábban szó volt, próbálta, de egyrészt messze nem úgy, ahogy azt a Miép tette volna, nem úgy, hogy ne tudta volna visszafordítani a folyamatokat, s nem úgy, hogy - akár szándékai ellenére is - azzal szét tudta volna verni a társadalom civil szöveteit.) Ezzel szemben viszont azt állítom, hogy az újságíró társadalom valóban szét volt, szét van, s valószínűleg még sokáig szét is lesz szakadva. Vagyis nem a magyar társadalom, hanem az újságíró társadalom ellenségességéről, „polgárháborús" állapotairól beszélhetünk, s saját világuk ilyen módon való megélését vetítették ki, (projiciálták) a társadalom egészére. Ez természetesen csupán egy pszichológiai jellegű magyarázat, de van néhány strukturális jelenség, amellyel ennek az állapotnak a meglétére joggal következtethetünk. Előbb azonban szeretnék még néhány szót szólni a kampányban folytatott sajtóviselkedésről, annak igazolására, hogy a kettészakadás milyen újságírói etikai vétségek felé terelték a médiát. Már egy nem is rendkívül alapos, de a bizonyításhoz épp elégséges tartalomelemzés a következő eredményeket hozza 4 3: a konzervatív sajtóban a 4 3 Több tartalomelemzést végeztem már magam is, s vezettem ilyen munkát diákság körében is. Minden bizonnyal a közeljövőben lesznek olyan hallgatóim, akiket e témában is lehet majd aktivitásra serkenteni. 148
