Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Juhász Judit: Szólhatunk-e a szeretet nyelvén...?

olvashatta, hogy - bár kizárólagos joguk volt a templomi gyászmise és a temetői események közvetítésére - kegyeleti okokból (a család kérésére) a közvetlen földbehelyezést nem filmezték, noha a kamerák ott voltak a közelben... Nos, ez komoly önmérsékletről tanúskodik, csakugyan. Ezek szerint ha a család nem kéri - a kriptába is beengedik a kamerát. Elgondolom, hogy egyik-másik műsorvezető még a koporsóba is befeküdne Jimmy mellé! (bocsánat!) magával cipelve a tévénézőt: az ízlésében kiszolgált, s ez által, sajnos, emberségében naponta megsértett tömeget. A fogyasztót, akinek kiszolgálása csak eszköz a kereskedelmi média tulajdonosai számára fő céljuk eléréséhez: hogy tehetős vásárlóközönséget szállítsanak a hirdetőknek. A magyar slágerpiac nagyiparosának halála kapcsán szinte a szemünk előtt zajlott a társadalmi-lélektani folyamat: egy legenda születése! Emlékezhetünk az Elvis Presley 1977-es halálát követő időkre is: miként vált kultusszá az addigi imádat, hogyan adható el a piacon a mítosz, a legendárium. A tragikus véget ért utószilveszterezés után lezajlott a „királyi temetés". A születő mítosz előjátékának tekinthetjük a hanglemezboltok és könyvüzletek megnövekedett forgalmában is megmutatkozó „ereklyegyűjtő" buzgalmat. A rajongók mélyebb jelentést adtak a még a sztár életében közölt s első közléskor játékosnak szánt - ám a tragédia nyomán egészen más megvilágítást nyert - fényképnek, amelyen a fegyverbolond Jimmy egy pisztolyt szegez a homlokának. Tudjuk, hogy a megszállott rajongás majdnem mindenütt ugyanarra a srófra jár. „Nem más ez, mint a kora középkorban gyökerező szent- és ereklyekultusz modern tömegkulturális változata" - állítja erről a jelenségről Abraham Moles „A giccs, avagy a boldogság művészete" c. könyv szerzője a popkultúrát és a hagyományos kultuszokat összehasonlító tanulmányában. Feltehetően ezt aknázzák ki - legalábbis a pótszerekkel is megelégedő többség számára - a valódi ereklyék helyett megvásárolható csecsebecsékkel, szobrocskákkal, kitűzőkkel, hangszer- és ruhautánzatokkal piacra lépő „valláscsinálók". Több szociológus szerint egyébként a különböző pop-, rockmúzeumok vagy a rock'n roll halhatatlanjainak csarnoka néven jegyzett intézmények ugyancsak az imént idézett szakralitás utáni vágyat elégítik ki. Mert hatalmas azoknak az embereknek a tábora, akik semmiféle kapcsolatot nem tartanak az egyházzal, mégis, öntudatlanul is, lelki táplálékot keresnek. Akkor is, ha tudjuk, hogy ugyanazok az emberek zokogtak személyes veszteséget érezve vigasztalanul Diana hercegnő temetésén, akik még életében a bulvárlapok hűséges olvasóiként falták a hercegnő és a királyi család életéről szóló pletykákat, álhíreket, hálószobatitkokat. Megnyerhetők, megszólíthatok vajon? Ok, a tömegkultúra fogyasztói, a globalizálódó világ kis125