Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1990. Sectio Physicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Vida József: Modellek a molekulafizikában

- 79 A színkép keletkezésének elmélete ekkor már ismert. Abszorpciós színképeket úgy kapunk, hogy a gázon folytonos Cminden hullámhosszat tartalmazó) infravörös fényt bocsátunk keresztül; a színképben Cspektrumban) ilyenkor sötét vonalak jelennek meg. Ezek az un. elnyelési vagy abszorpciós spektrumvonalak és azt jelzik, hogy az infravörös sugárzás milyen hullámhosszakon (frekvenciákon) gerjesztette a gázt Cugyanis, ahol nincs elnyelés, ott a fény átmegy a gázon). Mivel a gáz — vizsgált tartományon belüli — hőmérsékletnövekedéssel járó gerjesztése nem ad spektrumvonalat, az atom elektronjainak ismert gerjesztéséhez pedig jóval nagyobb energiák kellenek, arra lehetett következtetni, hogy a gázmolekulák valamilyen belső mozgásállapotváltozásához szükséges a besugárzáskor elnyelt energia. Ismerve a kétatomos molekula konfigurációját Ctérbeli geometriai felépítését), a molekula belső mozgását megfeleltetjük a makroszkopikus forgásnak és rezgésnek és azt vizsgáljuk, hogy az elnyelt infravörös fény hatására a forgási és rezgési állapotváltozások létrejöhetnek—e? De közben ne feledjük, hogy a valóságos mikrofizikai jelenség helyett egy tökéletlen és furcsa makrovilágbeli elemekből épült modellt szemlélünk, azaz az egzakt elmélet megállapításait nem szabad figyelmen kivül hagynunk. ICideritjük, milyen fajta színképet várhatunk a kvantummechanika alapján egy ilyen forgó vagy rezgő rendszer esetén, és összehasonlítjuk azt az észlelt infravörös színképpel. Le kell tehát "írni" a modell működését, és a modell mozgásával kapcsolatos számítási eredményeket össze kell vetni a tapasztalattal.