Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1990. Sectio Physicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)
Franczia Tamás: A kvantummechanikai impulzus eltolási szimmetriával történő bevezetéséről IV.
- 17 ismeretében irhatok Tel.) A Hamilton—operátornak az időtol való explicit függetlensége szintén azt eredményezi, hogy a rendszer adott stacionárius állapotától függő értékű mozgásállandó, egy H^ sajátérték rendelhető hozzá a rendszerhez. 14.. Definíci ó: Az eddigiek alapján a Hamilton—operátor sajátértékeit a klasszikus mechanikai rendszerek energiájával analóg mennyiségnek tekinthetjük, ezért fí —t a kvantummechanikai energia operátorának nevezzük. A két mennyiség közötti analógiára utalnak a továbbiakban kifejtett gondolatok is. Ismeretes, hogy már egy a nemrelativisztikus és a spint nem tartalmazó kvantummechanika törvényeivel leírható szabad részecske elhajlás és azt követő interferencia-jelenséget mutat miután elegendően kicsi résen halad keresztül. Ezek a jelenségek értelmezhetők ugy, hogy a szabad részecskét meghatározott» hullámhosszal rendelkező hullámnak tekintjük, melynek hullámhosszát a felfogó ernyőn létrehozott képből ugv kell meghatározni, hogy az ismert szélességű résen egymás után bocsátunk át azonos körülmények között kilőtt és így azonos kvantumállapotú szabad részecskéket olyan időközönként, hogy azok egymással ne léphessenek kölcsönhatásba, és a felfogóernyőn létrejövő interferenciaképből a klasszikus optikában megismert összefüggések segítségével számítjuk a hullámhosszt. Az elhajlás matematikai tárgyalásakor abból a későbbiekben igazolt tényből indulunk ki, hogy a szabad részecske yj —je síkhullám alakú, mely síkhullám hullámhosszát tekintjük a részecske hullámhosszának. Az elhajlás a által reprezentált síkhullám résen való elhajlásával modellezhető matematikailag. Az elhajlást követő interferencia által eredményezett, a felfogóernyőn lévő képet a d szélességű rés különböző pontjaiból kiinduló "elemi gömbhullámok" szuperpozíciójából kaphatjuk meg, mely az útkülönbségektől függően eredményez relativ maximumokat és minimumokat. CAz elektron elhajlás utáni állapotfüggvénye a rés pontjaiból kiinduló elemi
