Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1990. Sectio Physicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Vida József—Kulcsár János: A spektrális felbontóképesség Cl1.5

- 32 A vizsgálat- során az is megmutatkozott, hogy S mindenkori értékét — az állandó paraméterek mellett — a határozza meg Clásd az 1.3). Ez abban nyilvánul meg, hogy az a egyenletes csökkentésével sűrűsödő maximumsorozathoz jutunk. Számitógép segitségével a meghatározott hullámhosszak mindegyikén megvizsgáltuk Ca=00° —tói 87° —

ig terjedő intervallumban) a sinC«5/2) zérushelyeit. Ezután az elsőrendű maximumok és az azt követő első minimumok Cet szerinti) helyeit és intenzitásértékeit számíttattuk ki az Airy—Formula Felhasználásával, a 400—800 nanométeres tartományban, a kiválasztott nyolc hullámhossz mindegyikén az utolsó húsz rendre. a. A felbontóképesség meghatározása A tapasztalat szerint az utolsó és az azt megelőző rendhez tartozó csík deformáltan, elmosódottan jelentkezik, amit az elméleti számitások is alátámasztanak. E miatt a vizsgálat során a két utolsó rendet Figyelmen kivül hagytuk. A felbontóképesség meghatározása a kiválasztott hullámhossz kiválasztott rendjén az alábbiak szerint történik: Képezzük azt a hullámhosszat, amely alig különbözik \

i —tői Clásd a ő. ábra), elsőrendű intenzitásmaximuma pedig egybeesik a \

í azonos számú rendjének intenzitásmaximumát követő első minimumával C9. ábra). A \

z~X

±~A\ hullámhosszkülönbség az Airy—formula segítségével meghatározható. Ugyanis, ha a X

t~hez tartozó maximum c*

s helyen, a X

a~höz tartozó ct

2 helyen van, akkor az ezekből képzett sinC<5/2)—nek mindkét esetben zérushelye van: sin ^ 1 —O, sin £ j=o. Mivel