Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

László Mária: A települési önkormányzatok néhány kérdése

A jelenlegi szabályozórendszer meghatározó eleme a bevételi érdekeltségre épülő forrásszabályozás. Az önkormányzatok Levételeinek szerkezete azonban még nem igazán alakult át a kívánt mértékben, mivel alapvetően függ a bevételük az állami hozzájárulások és támogatások alakulásától. (Az önkormányzatok 1991. évi összbevételének kb. 47 százalékát jelentik az állami hozzájárulások és támogatások.) Ugyanakkor a saját bevételek az összbevétel 22 százalékát jelentik és a hitelfelvétel, kötvénykibocsátás 0,6 százalékát adja az összbevételnek. Viszonylag azonos arányú az önkormányzatok bevételében a személyi jövedelemadóból származó bevétel, mely a központilag kivetett és megosztott adót képviseli, melyből 50 százalék részarány illeti meg az önkormányzatokat és a társadalombiztosításból átvett bevétel (14-15 százalék az összbevételen belül mindkettő aránya). A szabályozás fő jellemzője, hogy az állami támogatás közel 80 százaléka alanyi jogon, normatív módon illeti meg az önkormányzatokat. A normatív támogatás mellett az állami támogatás másik formája a kiegészítő források működtetése. Tulajdonképpen a kiegészítő források lennének hivatottak pótolni a normatív támogatások azon hiányosságait, miszerint az országos átlagra épülő állami hozzájárulások nem képesek figyelembe venni az átlagok mögött meghúzódó egyedi helyzeteket, az átlagoktól eltérő helyi sajátosságokat, holott az egyes önkormányzatok helyzete igen eltérő, a települések közötti szórás nagynak tekinthető. Tehát a kiegészítő források - a címzett és céltámogatások — allokációs funkciójánál az elvárások nagyobbak, mint amit ez a forrás nagyságát és elosztási funkcióját tekintve képes a gyakorlatban betölteni. Ma még ugyanis messze vagyunk attól, hogy • az egyenlőtlen fejlődésből fakadó területi elmaradottságot és az allokációs feszültségeket a források elosztása mérsékelni tudná. Ehhez nem csak az elosztást, de a terület- és településfejlesztés forrásait is változtatni kellene. Mindezen problémák miatt fennmaradt az egyedi központi támogatások lehetősége is. Az 1991-es és 1992-es év költségvetési törvényei számszerűen is tükrözik, hogy a kiegészítő források nem képesek betölteni azon funkciókat, amelyeket az önkormányzati törvény tulajdonít e forrásoknak Az önkormányzatok működése óta a költségvetés mindössze annyit vállal, hogy a különböző kiegészítő források elosztásával biztosítja a települések működőképességét. A költségvetési törvény úgy határozza meg e források elosztási mechanizmusát, hogy a kritériumrendszert a mindenkori éves költségvetés függvényében dolgozzák ki - így az önkormányzatok az éves költségvetésük tervezésekor sem ennek nagyságát, sem a hozzájutás feltételrendszerét, de még a hozzájutás esélyét sem képesek valószínűsíteni (pl. az Önhibájukon kívül működésképtelenné váló önkormányzatok kiegészítő támogatása). Joggal hallható a települési önkormányzatok részéről, hogy a kiegészítő források elosztása utólagos és ad hoc jellegű, sokkal inkább tükrözi a spontaneitást, illetve a központi kormányzat, 58