Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

László Mária: A települési önkormányzatok néhány kérdése

demokratizálás és decentralizálás folyamata szempontjából és egyben a gazdasági növekedés, az erőforrások lehetséges forrásainak feltárása és az ösztönzés érdekében is. Különösen fontossá válik azokban az országokban — fgy hazánkban is —, ahol a termelési tényezők, a termelési erőforrások nagy aránya helyhez, településhez kötött. Még inkább hangsúlyt kell kapnia ott, ahol a területi mobilitás — a tőke és a munkaerő szempontjából egyaránt -- számtalan korlátba ütközik, jóval többe, mint ahogy ezt az ország méretei indokolnák. A gazdasági erőforrások felhasználásának, egyesítésének feltételrendszere nagymértékben függ az erőforrások területi elosztásától és településszintű kötöttségétől. Csak a túlzottan termeléscentrikus és ágazatcentrikus gazdasági szemlélet és centralizált irányítás hagyhatta figyelmen kívül a településszintű kapcsolatrendszerek gazdasági növekedést is ösztönző hatását, háttérbe szorítva ezzel a fogyasztás, az életszínvonal, az infrastruktúra fejlődését, végső soron az érdekeltség, ösztönzés hiányát előidézve, főként a fejlődésben lemaradt területeken. Az önkormányzati törvény adta lehetőségek kihasználását nehezíti az a körülmény, hogy túlzottan differenciálódott a települések helyzete, népességmegtartó-, illetve eltartóképessége. Az elmúlt években kialakult illetve felhalmozódott feszültségek hozzájárultak és hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartsa és indokolja a gazdaságpolitika a központosított újraelosztás magas arányát. Alapvetően az a helyzet, hogy nem jött létre az önkormányzatok gazdasági eszközrendszere, bár a források elosztása végső soron biztosította a települések és intézményeik működőképességét. Feltételezhetjük, hogy a jövőben az önkormányzatok jobban figyelembe veszik a helyi adottságokat, a termelési tényezők összetételét és felismerik annak szerepét is, hogy a termelési tényezőkön belül az egyik legfontosabb elem az emberi erőforrás. Sajnos még jó ideig számolnunk kell azzal, hogy a termelési tényezők hatékony, optimális egyesítésének komoly akadálya az infrastruktúra fejletlensége, az oktatási-szakképzési rendszer problémája és az is, hogy az emberek tömege dolgozik kis hatásfokú gépekkel, berendezésekkel, összességében alacsony hatásfokkal. Mindezek a problémák különösen jelentkeznek azokon a településeken, ahol az 1960-as évek vidéki ipartelepítései konzerváló erőként hatottak a képzés szempontjából. A termelési tényezőknek főként azon részét nem tudjuk keilő hatékonysággal kihasználni, melyek leginkább kapcsolódnak a településpolitikához, településfejlesztéshez (pl. föld, éghajlat, szállítás, utak, turisztikai lehetőségek, munkaerő-kvalitás, de a hírközlés, infrastruktúra, a lakossági szociális és kommunális vagyon területét is említhetjük). Talán e néhány megjegyzés is sejtetni engedni, hogy a települési önkormányzatok létrejöttének anyagi bázisa a magyar gazdaságban nem engedi, hogy rövid távon illúziókat fűzzünk az önkormányzatok által teremtett 52