Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Hol Ióné Kacsó Erzsébet-Demeter András: A rendszerváltozás néhány problémája a magyar agrárgazdaságban
E sematikus ábrázolás szerint nagyszervezetnek minősülnek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, az élelmiszergazdaságban működő vagy tevékenységével ahhoz szorosan kötődő állami vállalatok, s a forgalom szférájában a kistermeléssel közvetlenül kapcsolatban álló szervezetek, pl. ÁFÉSZ-ek, vagy állatforgalmi-húsipari vállalatok stb. A bemutatott ábra alulról fölfelé "építkezik", így az első közvetlen integrátor nagyszervezetként egy mezőgazdasági termelőszövetkezetet veszünk figyelembe. Az integrációba közvetlenül bekapcsolódó jellegzetes kisszervezetek (háztáji gazdaságok, szakcsoportok, haszonbérletek stb.) tevékenységi területe jelen esetben nem lényeges, tehát növénytermesztésre illetve állattenyésztésre vagy együttesen mindkettőre vonatkoztathatók. Az ábrázolásunkban még attól is eltekintettünk, hogy az adott kistermelői szervezet a nagyszervezet gazdálkodásához közvetlenül kapcsolódó vagy attól eltérő "profilú" tevékenységet folytat-e, ugyanis nem a "profil" a lényeges, hanem a gazdálkodói kapcsolatok szorossága. Az "ún. erős" kapcsolatokra utalnak a folyamatos, a lazább -- olykor csak esetleges - kapcsolatokat jelzik a szaggatott vonalak. Az ábrán szereplő alapvető integrációs kapcsolatok a következők; A kistermelői szervezetek közvetlenül kapcsolódtak a nagyszervezetekhez. Ezek a kapcsolatok kölcsönösek, de egyértelműen a nagyszervezet által determináltak voltak. Kényszerpályáknak tekinthetők ugyanis -véleményünk szerint — az olyan kapcsolatok, amelyek a feltételrendszer által diktált előnyök kihasználásán alapultak. Ezen "természetellenes" érdekeltségi láncolatok (nem valós integrációs kötődések) végső soron a tulajdonviszonyok (a vagyonérdekeltség) hiányosságaira vezethetők vissza. Az integrációs kapcsolatok "erősségét" ~ a kistermelői szervezetek tartós, célirányos kötődését - a nagyszervezet fokozhatta azáltal, hogy más nagyszervezetektől való hierarchikus függőségi helyzetét "oldotta", például a kistermeléssel is kapcsolatos termelői bázisának szélesítésével, az erre alapozott saját feldolgozói kapacitásai kiépítésével, illetve önálló értékesítési csatornák megteremtésével. Egyéb vonatkozásban viszont éppen hogy növelte a függőségét a nagyszervezet, ha más nagyszervezetekkel létesített tartós integrációs kapcsolatot, aminek következtében közvetetten most is az előbbi hatást érhette el, azaz a kistermelőkkel fenntartott kapcsolatok szorosságát növelhette. Az integrációs kapcsolatok erőssége a kistermelői szervezetek oldaláról is fokozható volt a termelési eszközök specializációja, a szakértelem hasznosulása, a saját tőkebevonás növelése és a biztonságos jövedelemszerzésben való érdekeltség révén is. Természetesen a kistermelői szervezetek nagyszervezethez való kötődésének erőssége sohasem lehetett azonos súlyú, ahogy azt korábban is hangsúlyoztuk. 43
