Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hol Ióné Kacsó Erzsébet-Demeter András: A rendszerváltozás néhány problémája a magyar agrárgazdaságban

dott csoportosításokat. Területnagyság szerint: - 0,6 ha-nál nagyobb területet magában fogiaió egyéni gazdaság; - maximum 0,6 ha-ig terjedő háztáji földterületek; - 0,6 ha-nál kisebb gazdaságokon belül megkülönböztették - a 0,15—0,6 ha közötti területnagysággal bíró kisegítő gazdaságokat, amelyek vagy saját tulajdonú vagy mezőgazdasági termelés céljára rövidebbhosszabb időre használatba adott termelőegységek egyaránt lehettek, pl. haszonbérlet, szakcsoport stb. formában; - 0,6 ha-nál kisebb házi és hétvégi telkek. E területnagyság szerinti csoportosításnak az eszközigény, vagy családi munkaszervezés avagy önellátás illetve árutermelés arányának megítélése szempontjából lehetett jelentősége, de az ilyen jellegű felmérések esetén sem szerepelhetett csupán a területnagyság egyetlen rendező elvként. Ezenkívül ez a területnagyság szerinti csoportosítás nem fogta át a kistermelés egészét, mivel ez utóbbi kategória magában foglalta a növénytermesztéssel összefüggő tevékenységeken túl a területet "nem igénylő", illetve csak minimális területigényű állattenyésztéssel (alapvetően kisállattenyésztéssel) kapcsolatos kistermelői tevékenységi formákat is. Ezek nagy része azért nem igényelt földterületet, mert a tartáshoz szükséges takarmányt nem feltétlenül maga a kistermelő hozta létre. Űjabb csoportosítását jelentette a kistermelők szerveződésének alapvetően adózás - szempontjából történő megközelítése. Ez esetben a "lazább szerveződési formáktól" a "kvázi kötött" szerveződési formákig számos variáns létezett: - Baráti körök, amelyek szinte társadalmi mozgalomként működtek, de kapcsolatukat gazdasági tényezők motiválták, pl. dísznövénytermesztők, "vegyszermentes" vagy környezetbarát "biotermelők" stb. - Egyesületek, melyek közös pénzügyi alappal, központi szervezettel rendelkeztek. Ide tartoztak például a vadász- és horgásztársaságok. - Mezőgazdasági szakcsoport, amely az előzőeknél lényegesen szorosabb kapcsolatot teremtett a tagok között nemcsak szervezeti, hanem jövedelemszerzési és gazdálkodási értelemben is. Tulajdonképpen e kategóriába tartoztak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek által alapított ipari-szolgáltató szakcsojaortok is. - A nemzetgazdaság egyéb szféráiban a 80-as évek elejétől jellemző más társasvállalkozási formák keretében jogilag nem volt kizárt a mezőgazdasági tevékenység, de elterjedésüket gátolta, hogy az e formákban a mezőgazdasági tevékenységből adódó árbevétel kiesett a mezőgazdasági kistermelést érintő adókedvezmény köréből. Az önálló vállalkozók által alapított, és nem a nagy szervezeti gesztorhoz kötött kistermelői szerveződések — például a kistermelők szövetkezetének létrejöttét az állami támogatások megszerezhetőségének esélyegyenlőtlensége korlátozta, amely egyértelműen a nagyszervezetek "belső vállalkozásait" preferálta. Ez a csoportosítás természetszerűleg kihagyja a háztáji gazdaságokat, s mindazon formákat, amelyek elsősorban az egyén és a nagyszervezetek szoros összefonódásán alapultak. Arról, hogy kik lehettek a konkrét kistermelő szervezet tagjai, a részvételi lehetőség esélyeit érzékeltető csoportosítás alapján kapunk képet: 39