Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Fekete Ferenc: A kooperáció és a privatizáció néhány gazdaság-elméleti összefüggéséről

iért. Gazdasági megfontolásokból egyes szövetkezetek szelektálni szeretnék tagságukat és gyakorlatilag kizárják a kisebb gazdasági erejű tagokat azzal, hogy kedvezményezett elbánást garantálnak a nagyobb üzleteket ajánló termelőknek és potenciális ügyfeleknek. Ily módon az egyenlőség alapelvét a gyengébbeket illetően az alávetettségi helyzet válthatja fel. A szövetkezés új formáiban könnyen megoldható lehet az aktfv szelekció. Például az Európai Közösség egyes országaiban alakuló termelői szövetkezések (amelyek állami támogatásban is részesülnek), küszöbértéket állapítanak meg olyan minimális méretek formájában, amelynél kisebb termelés, illetve értékesítés esetében nem lehet valaki szövetkezeti tag. Ez persze határozottan szemben áll a régi szövetkezeti elvekkel, s nehezíti a társadalmi differenciálódás és polarizálódás elleni trendek érvényesülését. Az agrár-főfoglalkozású tagság csökkenése és a technológiai változások okozta koncentráció a szövetkezetekben nemcsak a fizikai távolságot növeli meg a szövetkezők és kooperatív szervezeteik között, hanem egyfajta "lelkiszellemi távolságot" is létrehoz. Gyengül ezzel a szövetkezeti kapcsolódás és belső kohézió, amelyet az elkülönült magánvállalatokhoz képest a szövetkezés felsőbbrendűségének, előnyének egyik alapvető tényezőjeként tartottak számon. A nyugat-európai mezőgazdaság az a szektor, amely legutoljára integrálódik be a magas szinten fejlett, iparosodott tőkés gazdaságba. Ez az integrálódás jelentős időeltolódással és sajátos formában, nehézségekkel és fájdalmakkal megy végbe. A technikai modernizáció és a belterjesített termelés katalizálta vagy meggyorsította a mezőgazdaság strukturális változásait, ide értve a szolgáltatások és az intézmények, köztük a szövetkezetek átalakulását. A fejlődő országok tapasztalataiból

8 egyértelműen lehet következtetni arra, hogy a szövetkezeteknek, mint alternatív formának a megtervezésekor, létrehozásakor és természetesen átalakításakor különféle tényezők mérlegelése válhat döntő fontosságúvá. A szövetkezeteknek nemcsak rendszeres jövedelmet kell teremteniük tagjaiknak, hanem jól kell megoldaniuk az ösztönzési feladatokat. A szövetkezeti karaktert úgy kell érvényesíteni, hogy ne szenvedjen csorbát a teljesítményeknek és ráfordításoknak, a jogok és a kötelességek érvényesülésének elszámolhatósága. E követelmények kialakítására javasolják a kétszintű szövetkezést. Alapszinten a szervezet eredményesen törekedhet az ösztönzési feladatok megoldására és annak a célnak az elérésére, hogy elegendő jövedelmet hozzon létre tagjai számára. A második., másodlagos szinten a viszonylag kis csoportok kooperatív szervezete az oszthatatlan (indivisibilis) gazdasági problémákra Összpontosíthatja a figyelmét. A fejlődő országok tapasztalataiból úgy tűnik, hogy a másodlagos szövetkezetek a következő tevékenységeket láthatják el eredményesen: 29