Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

tele is jelentős szerepet kap. Ugyancsak hajlandók a marketing-szervezetek és a nagykereskedők is rövid távú magán-hitelek nyújtására. A kölcsönös hitelgaranciák azonban teljesen visszaszorultak. Elképzelhető, hogy a szövetkezés továbbra is fennmarad az izraeli mezőgazdaságban, de csak a termelő szolgáltatásokra, az input-vásárlásokban való kooperációra és az értékesítő tevékenységekre korlátozódik. Formái specializált és részleges szövetkezeti társulások lehetnek, kikerülve az átfogó szövetkezés korábbi módjait. Ugyanakkor egyes moshavokban megpróbálják a hitelszövetkezést megújítani. A válság megoldására tehát többféle lehetőség is kínálkozik, de sikert csak úgy lehet elérni, ha a körülményeket és a lehetőségeket alaposan elemzik. A sikeres hitelszövetkezés legfőbb előfeltétele kulturális természetű: nem a korlátlan individualizmus, hanem a kooperatív és kollektív tevékenység elfogadása és támogatása az alapja. Emellett megfelelő szakemberek, mindenekelőtt könyvelők és pénzügyi specialisták alkalmazása fontos. Megfelelő, modern könyvelési rendszert kell kialakítani és használni. Semmiféle belső vagy külső ellenőrzési mechanizmus nem helyettesítheti az intellektuális és morális integritást, a vezetők érdektelensége nem orvosolható külső szakemberek alkalmazásával. A pénzügyi válság nyilvánvalóan bizonyítja a kölcsönös felelősség elvének bukását. Egy bizonyos értékhatár feletti kölcsönigénylés esetén a tagoknak személyes garanciákról kell gondoskodnia, amely lehet megfelelő kezes állítása vagy harmadik fél írásbeli garanciája. A válság kialakulásában az is közrejátszott, hogy a moshavok mint tagok nem ellenőrizték kielégítően másodlagos szintű szövetkezéseiket. Utóbbiaknak elegendő tiszta vagyonnal kell rendelkeznie ahhoz, hogy fizetési kötelezettségeiket fedezni tudják. A regionális szövetkezetek tiszta vagyonának pedig a tagszövetkezetek hozzájárulásaiból kel! összegeződnie, akik ily módon teljes ellenőrzést gyakorolhatnak e vállalkozások felett. E szerepet az is erősítheti, hogy igazgató tanácsaikba külső, független tagokat vonnak be. Általánosságban megállapítható, hogy a kormányzatnak nem szabad közvetlenül ellenőriznie a szövetkezetek hitelfelvételi magatartását. Magának a tagságnak keli ezt megoldani úgy, hogy hatékonyabb vezetési struktúrát hoz létre és belső mechanizmusokat teremt a túlzott méretű kölcsönfelvétel megakadályozására. A pénzügyi intézményeknek pedig ismerniük kell részvételük kockázatát, ezért nekik is meg kei! szervezni az ellenőrzést. A kormány nyilvánvalóan a jövőben sem tudja vállalni a farmerek pénzügyi nehézségeinek megoldását. Ezért a megalapozatlan elvárásokat minél előbb fel kellene számolni. Talán ennél is jelentősebb az a feladat, hogy a szövetkezeti törvényt átalakítsa,és olyan rendszabályokat hozzon, amelyek 20