Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2001. Sectio Mathematicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 28)

OROSZ GYULÁNÉ & SASHALMINÉ KELEMEN ÉVA: Főiskolai hallgatók nézetei a matematikaoktatásról

Főiskolai hallgatók nézetei a matematikaoktatásról 125 Ennél a kérdésnél méginkább előtérbe került a tanár személye. Nem csak a kifejezetten rossz tanárra való hivatkozásnál jelenik meg (12 hallgató), hanem a rossz tanári magyarázat (37 válasz), valamint a fegyelmezés, (2), az órák rossz légköre (3), a kivételezés (7) említésekor is a tanárra hivatkoznak (összesen 51 válasz). Néhányan részletesen is kifejtették a tanáraikkal kapcsolatos negatív véleményüket, melyekből kiragadtunk néhányat évfolyamok szerinti bontásban. Az elsőéveseknél meglehetősen sok elmarasztaló megjegyzést találtunk, ami érthető, hiszen nekik még frissek az általános és középiskolai emlékeik. Negatív vonásként jelentkezik pl. „a tanár túlzott bohóckodása az órán" vagy „ . .. órákon a saját életét és problémáit mesélte a tanulás rovására." Érdekes, hogy a másodévesek közül többen is kiemelik a tanári magyarázat jelentőségét: „Az, hogy egy tanár tudja a tananyagot, még nem jelenti azt, hogy el is tudja magyarázni." (Egy másik hallgató szinte szó szerint ugyanezt írta, de még hozzátette: „Sajnos sok tanár ezzel nincs tisztában.") A harmad- és negyedévesek valószínűleg már saját tanítási tapasztalataikat is belefoglalták véleményükbe: „A tanár sokat tud, de nem tudja átadni, nem érti a gyerekek problémáját, nem az ő nyelvükön beszél." „Általános iskolában a tanárt sokszor nem érdekli, hogy a gyerek nem érti a feladatot, feladja házi feladatnak. Ez legtöbbször annak tulajdonítható, hogy ő sem biztos benne." Egyetlen negyedéves hallgató választotta szét a tanítót és a tantárgyat: „Csak a tanár személyiségéből adódott rossz tapasztalatom, de ez minden tantárgyra jellemző." A rossz matematikatanár jellemzői között felsorolták még az alábbiakat: türelmetlenség, könyvből diktálja az anyagot, kiabál, „állandóan veszekedett", „mást csinálnak az órán". Érdekes külön kezelni a nem matematika szakosok válaszait (összesen 96 fő), hiszen ők (főleg a számítástechnika szakos hallgatók) csak „kényszerűségből" tanulnak a főiskolán matematikát, s ez a tárgy néhányuknak nagy nehézséget okoz. Nem meglepő, ha a következőkhöz hasonló megállapításokat olvasunk: „Középiskolában sok óránk elmaradt, ugráltunk az anyagban, nem értettem, nem szerettem." „Tapasztalataim során a középiskolában manapság a tanár a táblánál megold egy pár példát, lehadarja az anyagot és ha a diák megérti, akkor megérti, ha nem akkor nem." „A gyerekek túl sokszor hallják, hogy nehéz tárgy, ezért eleve így állnak hozzá még mielőtt megismernék, s erre sajnos sok tanár még rá is tesz." Végül néhány érdekes, elgondolkodtató, mosolyogtató idézet: „Ordítozással nem lehet elérni, hogy a diák értse és tanulja a matematikát." „Középiskolában nemi különbséget tett a tanár: Egy lány nem érthet a matekhoz." „Általános iskolában a tanár diktatórikus módszerekkel tanított, néha még a személyiségi jogokat is megsértette. Matematika órán mindenki rettegett, senki sem szerette a matematikát, gátlások alakultak ki." (Ez a diák a középiskolai tanulmányairól pozitív dolgokat írt, feloldódtak a gátlásai, megszerette, izgalmasnak találta a matematikát!) Nézzünk most néhány olyan megállapítást, melyek az egyes iskolatípusokra vonatkoznak, és vagy a felsorolt pontokat egészítik ki, vagy nem sorolhatók be egyik kategóriába sem. Általános iskola: „Általános és középiskolában túlságosan sikerorientált, aki nem érti meg az elején, az lemarad." "Sokszor nem az önálló és egyéni gondolkodást