Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Zimányi Árpád: Szókincstani vonatkozású nyelvművelő cikkek a napi- és hetilapokban 1945 és 1985 között

és latin szó (terminus technicus), fölösleges angol szavakat vesz át a nyelvi köztudat, nő a nemzetközi műveltségszavak száma. Amíg a purista nyelvművelés korában egyesek minden idegen szót ki akartak irtani, addig az idejétműit elvek elhalása után már csupán a legújabb jövevények elleni föllépés a jellemző. Ennek megfelelően kétféle szemlélettel találkozunk a vizsgált időszakban: az egyoldalúan romboló, bíráló, valamint a csak fölöslegest kritizáló irányzattal. 1.1. Az idegen szavak elleni föllépés, "harc" népszerűsége több okkal magyarázható. 1.1.1. Az idegen szó mint felszíni jelenség, sokkal könnyebben szemet szúr az esetleg súlyosabb, de nem annyira feltűnő mondatszerkesztésbeli vagy stilisztikai nyelvi vétségeknél. 1.1.2. Az ilyesféle "nyelwédelemhez" nem szükséges különösebb szaktudás: elég kipécézni három-négy idegen szót, s máris nyelvszennyezést kiálthatunk — fi1 gyelmeztet az Uj Magyarország cikkírója 1945-ben.

1 1.2. Éppen ezért közvetlenül 1945 után még a puristák túlhaladott és egyoldalú véleménye is fölbukkant. Nemcsak az elfogultság, hanem a valóságos magyarázatok hiánya is jellemezte kijelentéseiket.^ Az akkori szemléletet jól mutatja Nemes Zoltán megállapítása: "Az újságok nyelvében nagyon sok a fölöslegesen használt idegen szó (a különböző szóknak 60 %-a, az összes előfordulásoknak 40 %-a ilyennek tekinthető). Ezeknek kiküszöbölésére, mellőzésére kellene törekedni."^ A szerző ellenérzéssel viseltetik az alábbiak iránt is: miniszter, doktor, politika, film, autó, dollár, opera, sport, kancellár, gól, millió, szocialista, pro gramm (sic!). Úgy véli Nemes Zoltán, hogy az újság nagy tömegeknek sok tekintetben vezetője és nevelője, ezért elsőrendű kötelessége az újságírónak úgy fogalmazni, hogy az kiállja a nyelvtisztaság összes próbáját. A Magyarosan által vezetett irtóhadjáratot azonban nem követték sem a lapok, sem a cikkírók. 1946-ban 10 nyelvművelő írás közül kettő foglalkozik az idegen szavakkal, és valóban szükséges magyarításra hívja föl a figyelmet. 1.3. Igen nagy hatással volt a nyelvművelésre a televízió és a magnetofon elterjedése. Sok vita közepette maradt meg elnevezésük idegen eredetű formája, amit rendszeresen kifogásoltak 1954 és 1958 között, ahogy néhány évtizeddel korábban történt a rádió esetében. A televízió helyett ajánlották a képrádió, távolbalátó, képvető, képszóró', a magnetofon helyébe pedig a hangrögzítő, hangfelvevő, beszélő és a mágneses hangrögzítő készülék kifejezéseket. A legtöbb vélemény 1957ben és 1958-ban látott napvilágot: összesen öt cikk jelent meg a Rádiótechnika, a Szocialista Posta és a Népszabadság hasábjain. 72