Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Ködöböcz Gábor: Egy esztétikai magatartás avagy egy magatartás esztétikája. Kányádi Sándor: Szürke szonettek pergamen-tekercsekre. (Műelemzés)

gátlástalanságának anatómiájával; s mintegy ennek abszolút tagadásaként, az egyedül érvényes belső parancsoknak engedelmeskedő, etikus létforma öntanúsítása zárja le az első egységet ("a számadások szélire / versekbe szedtem amiket / le keliett volna nyelnem"). Az archetipikus értékrendek és magatartásformák disszonanciájának aláfestését szolgálja — a Kányádinál egyébként viszonylag gyakran előforduló -- hangsúlyos vezérritmusú, időmértékesen modulált verselési technika, ami az egész ciklust végigkíséri. Ez a fajta bimetrikusság a maga sajátos módján, közvetett, áttételes formában erősítheti a versbeli kettőségek és feszültségek kifejeződését. A szonettfüzér általános ismérveként említendő még a központozásnéiküliség, az enjambement szembetűnő gyakorisága, összekötő elemként a tagolt élőbeszéd, továbbá, hogy az egyes darabok nem a grammatikai, hanem a gondolati logika szerint szerveződnek; ezzel is segítve a mondandó szabad lüktetését, rímelve a kor s a lét szabálytalanságaira. A központozás teljes hiányát, illetve a sorozatos áthajtásokat a jelentésgazdagító, az asszociációs síkokat merészen kitágító funkció indokolja. Éppen ebben rejlik talán a költői látás- és kifejezésmód egyik legfőbb ereje, bizonyos fokig a fölénye is a prózával szemben: nevezetesen, hogy a prózában csak körülményesen vagy egyáltalán el nem mondható itt a maga sokrétűségében, hangulati-gondolati összetettségében, a nüansznyi finomságok és ultrahangok káprázatos vibrációjában jelenik meg. A kompozíció második részének a Megalománia és következményei címet adtam. A számadások szélén tovább íródik tehát a vers, folytatódik a pokoljárás; vele és általa az egész gondolatmenet {lírai történésfolyamat} egyetlen pozitív értékeként — az írnok-költő értékrendjét modulálva — az alkotás, a művészet van jelen. Mint fentebb már jeleztük, a szonettforma idealizálásával, és paradox módon épp a negatív értékek szépítgetés nélküli megjelenítésével, ami pontosan ezáltal tesz szert esztétikai funkcióra, hogy a vers közegébe kerülve artisztikuminal ruházódik föl. Lévén, hogy a második egységben a lírai alany már nemcsak önmagát, hanem közösségét is képviseli a fáraóval szemben, ez a szonett a létállapotként elszenvedett köz- és magánsérelmek drámaian sűrített "anatómiai ábrája". Ebben a patologikus rémuralom működési mechanizmusát kivetítő részben a nézőpont elmozdulása, (szűkítés-tágítás), a grammatikai forma megváltozása és a hangnem módosulása figyelhető meg. Az előbbi szonett szubjektivizált alanyisága, szóvigyázó és értékőrző lírai hevülete itt egy visszafogottabb, a botrányos történések tényeit és összefüggéseit fokozottan szem előtt tartó epikai nyugalmú narrátori pozícióban ölt testet. Az értékelő, kommentáló, összegező narrátori attitűd az ítéletalkotáson és reflexivitáson túl ("nem jön össze a mű pedig / az idő egyre sürget") arra is lehetőséget kí92