Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Zimányi Árpád: Szókincstani vonatkozású nyelvművelő cikkek a napi- és hetilapokban 1945 és 1985 között

veit téma volt az utónevek kialakulása, jelentése, változatos formáik, a becenevek sokasága, a vezetéknevekkel való hangzásbeli-jelentéstani egyeztetése. Az utónevekkel kapcsolatos vita kezdete 1968, amikor az MTA Nyelművelő Munkabizottságának ülésén az új, készülő utónévjegyzékről esett szó. Az újságok beszámolói révén az olvasók hozzászólásai nagy érdeklődést jeleztek. A Magyar Nemzetben 9 közlemény jelent meg, más lapokban pedig 3. Az alábbi véleményeket fejtették ki: az új utónévkönyv ne előírás legyen, hanem csak tanácsot adjon, térjenek ki a naptárreformra, fogadják el a névváltozatokat. Ebben az évben is, majd a rá következő esztendőkben ugyanúgy, Ladó János tollából szakavatott eligazítást kaptak az olvasók: 1968-ban 2 cikket írt, 1969-ben 3-at, 1973--74-ben 2-2-t. Az 1969-es cikkek témái: különleges keresztnevek, közös tőről fakadó nőiférfi utónevek, női névvé vált virágnevek, családnevekből kialakult utónevek, idegen keresztnevek, becenevek, valamint külön cikkek a Cecília, Dániel, Erzsébet, István és Marianna keresztnevekről. Ez az esztendő az utónevek földolgozása szempontjából kiemelkedő, hiszen összesen 8 különféle írásnak adtak témát. Pár év múlva már egyesek kevesellték az Utónévkönyv adta lehetőségeket, s Ladó János a Nyelvtudományi Intézethez irányította azokat, akik másféle nevet kí99 vántak adni gyermeküknek. Ettől kezdve ugyan a vizsgált cikkanyagon belül megmaradt az utónevek elég magas, 3-4 %-os aránya (évi 5-10 írás), ellenben főként a nevek értelmezését adták, vagy a fölkapott, divatos idegen utóneveket vették célba. Az utóbbi megállapítás különösképpen igaz az 1980—85 közötti évekre, amikor a következő nevekkel is foglalkoztak: Adrián, Cintia, Lucia, Marcella, Mercédesz, Mónika, Viktória. 3.2. Földrajzi nevek. 1970 előtt elenyésző számban közöltek ilyen témájú cikkeket. Azután viszont megnőtt az etimológia iránti érdeklődés, illetve az utcanévadás foglalkoztatta az újságolvasókat, így e két terület adja a földrajzi nevekkel kapcsolatos cikkek zömét. 1975 után a figyelem homlokterébe kerültek a feledésbe merülő dűlőnevek, s a lapok rendszeresen tudósítottak a mind több helyen meginduló földrajzinév-gyűjtésről. A mozgalom jelentőségét Bárczi Géza szavai világítják meg: "Ez az első eset a nyelvújítás kora óta, hogy a nyelvtudomány megmozgatta az egész országot."^ 3.2.1. Konkrét példák: különös helységneveink (1967), Budapest (visszatérő téma, 1972-ben vitasorozat róla a Magyar Nemzetben); Csebokszári, Hajdú, Körös, Göcsej (mind 1971-ben), Helvécia (1974), Balaton (gyakori a tárgyalása). 80