Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Balásné Szalai Edit: Az intervokalikus/hang

káfol 1874: „Be vót káfolva: részeg volt (Nyr. 3: 514) trafál 1874: „trafál" (Nyr. 3: 525) kacifántos 1882: „kaczifántos: kevély" (Nyr. 11: 382) rafia 1887: „most már nincsen hazánkban szőlővidék, hol a raffia... ne volna alkalmazásban" (MNy. 64: 469) kefir 1895: „Kefir v. kapir (tatár, illetőleg török eredetű szó), kedvelt itala a dél-oroszországi és kaukázusi nomádoknak" (PallasLex. 10: 311) zefír 1896: „Pamutszövetek...legfinomabbját zefirnek...nevezik" (PallasLex. 13: 761) szaxafon 1897: „Saxafón" (PallasLex. 14: 918) mufurc 1900: mufurc (Zolnay-Gedényi) töfög 1900: „motoros kocsi töffög az országutakon" (BH. márc. 22. 16: NSz.) sofőr 1904: „chauffeur...(sofőr): gépkocsi-kezelő (Radó: IdSz.' 30) raffol 1913: „sima derekát raffolt francia alj egészíti ki" sz. (Tóth: Mdiratsz. 31.) profi 1921: „Tárgyalják a profik ügyét" (Virradat ápr. 8. 6: NSz.) smafu 1925: „smafu: semmi, csekélység (Zolnay-Gedényi) trafó 1949: „A trafó-mühelyben elvállalták, hogy dec. 3l-e előtt tíz nappal fejezik be a hároméves tervüket" (Szabad Nép szept. 8. 1: NSz.) pufajka 1957: „pufajka:...vattával bélelt kiskabát" (Bakos: IdSz.) Az intervokalikus / fonémát tartalmazó szavaink számbavétele azt mutatja, hogy a legkorábbi, talán latin eredetű elefánt szó a XII. századból való, de ennek első előfordulását a TESz. bizonytalannak minősíti (1113). A XIII. századból a TESz.-ben nincs olyan szó, melyben intervokalikus / lenne. A XIV. századból 3 szó került a szótárba a vizsgált hanggal, a XV.-bői 8 szó, a XVI.-ból 21, a XVII.-bői 17, a XVIII.-ból 35, a XlX.-ből 38, a XX.-ból 8. A századok előrehaladtával a XX. századig nő az intervokalikus /-et tartalmazó szavak száma. Ez azzal magyarázható, hogy egyrészt az ómagyar korban gazdasági, kulturális kapcsolataink a szomszédos népekkel egyre szélesebbé váltak, s ez magával hozta a jövevényszavak számának gyarapodását nyelvünkben. Másrészt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nyelvemlékes kor korai időszakából jóval kevesebb anyag áll rendelkezésünkre, így a vizsgált szavak száma is kevesebb, mint a XVI. századtól. 82