Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

H. Varga Gyula: Az igekötős alakulatok formai vizsgálata

tételes felsorolásra, vagy szabály megadására. Esetünkben az előbbi az egyszerűbb. Gyakorlati megfontolásból az igekötők listáján föl kell tüntetnünk az igekötőszerü előtagokat is (pl. cserben[hagy], tönkre[megy], végre[hajt]), így programunk majd az összes elváló igét és igenevet kezelni tudja. Egy PF megkeresése a listán - Melcsuk gondolatát átvéve - „annyit jelent, mint megtalálni azt a maximális hosszúságú betűsort, melyet a keresett szó tartalmaz" (i. m. 161). Vesszük tehát az egyes szövegszókat egészen az írásjelig, és sorban megnézzük, rajta vannak-e a listán. Amennyiben valamelyik szövegszó azonosítása pozitív eredményt ad, vagyis az adott betűsor azonos a lista valamelyik tagjával, akkor - egy másik lista alapján - ellenőrizni kell, nem homonimával van-e dolgunk.

6 Ha a talált elem valóban PF, akkor ezt regisztráljuk, s ezzel befejeződött az azonosítás fázisa. Mielőtt tovább elemeznénk a bemenő nyelvi jeleket, tisztáznunk kell egy módszertani kérdést. A most ismertetett lépéssor a szintézist készíti elő. Szintézisen itt nem szintetikus eljárásmódot értünk, hanem a szövegben analitikusan (széttagoltan) álló igekötős igék, igenevek reprodukálását, a kiinduló alakok helyreállítását. És fordítva, analízisen pedig a memóriában tárolt alakból analitikus szerkezet létrehozását, az előképzős lexémák bontását, előkészítését különféle nyelvi műveletek számára. Hangsúlyozzuk: e 1 ő készítését, nem pedig e 1 készítését. Itt és most tehát nem feladatunk a különböző szórendű mondatszerkezetek generálása. Az analízis azonban nemcsak önálló műveletsorként végezhető el, hanem az azonosítási fázisból is elágaztatható. Melcsuk idézett általános szókeresési szabálya megengedi a részleges egybeesést is. Ha azt írjuk elő, hogy az adott szövegszó (teljes egészében) egyezzen m e g a lista valamely tagjával, akkor a kimeneten az elváló PF-ek jelennek meg - a szintézishez. Most adjuk meg az azonosítási szabályt úgy, hogy a vizsgált szövegszónak tartalmaznia kell a lista valamelyik tagját i s, mégpedig a szövegszó 1. karakterével kezdődően. Ekkor összegyüjthetjük a szöveg összes PF-et tartalmazó szavát. Ezeket még ebben a fázisban külön kell válogatni, hogy a kimeneten külön jelenjenek meg a részben azonosítható (tehát PF-et is tartalmazó) és a teljesen azonos jelsorok (PF-ek). Olyan feladatban, amely analízist nem kíván (pl. lemmatizálás), az igekötős szavak közvetlenül feldolgozhatók; más esetben pedig az analízis műveletein kell őket végigfuttatni. A teljes azonossággal 6 A homonímia kérdéskörébe itt most nem érdemes belebonyolódni, csupán megjegyzem, hogy az automatikus elemzésnek általában - így ennek is - még mindig ez az Achilles-sarka.