Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

3. Nem minden argumentumnak kell aktánssá válnia. Bizonyos argumentumok soha vagy csak meghatározott feltételek mellett válhatnak aktánssá, de hangsúlyoznunk kell, hogy aktánsok mindig csak argumentumok alapján szintaktizálódnak (vö. B. Wotjak 1982a: 50, cit. Lapinskas 1984: 30). 4. Különbséget kell tenni logikai helyérték (Stelligkeit) (= az argumentumok száma) és szintaktikai vegyérték (Wertigkeit) (= az aktánsok száma) között. A logikai állításstruktúrában, valamint a szemantikai szinten minden argumentum kötelező, mert az igei jelentés része. A morfoszintaktikai szinten bizonyos argumentumoknak kell, másoknak lehet, míg megint másoknak bizonyos feltételek mellett szabad aktantiválódniuk. Egy konkrét igejelentés alapján létrejön egy grammatikailag helyes, szint aktikai lag jól formált megnyilatkozás, amelyben csak bizonyos számú argumentumok realizálódnak, a nem aktantiválódott argumentumokat pedig mint a kontextustól függő vagy attól független preszuppozíciós argumentumokat implite hozzáértjük a megnyilatkozáshoz (vö. B. Wotjak 1982a: 52, cit. Lapinskas 1984: 30). Abból a tényből, hogy nem minden argumentum aktantiválódik, arra a következtetésre juthatunk, hogy a szemantikai esetek és a morfoszintaktikai kifejezésstruktúra szintjei nem azonosak, és izomorfan nem is képezhetők le egymásra (Helbig 1982: 12, cit. Lapinskas 1984: 30). Annak a valenciakoncepciónak az eredményeként, miszerint a valencia a mondat szemantikai kapcsolatainak indirekt szintaktikai kifejeződése, a nyolcvanas évek elején kialakult egy olyan valenciamodell, amelynek lecsapódását a következő művekben találjuk meg: B. Wotjak (1982a), Helbig (1983) (cit. Lapinskas 1984: 32). Ez a modell a logikai-szemantikai valenciából indul ki, amely háttérként szolgál a morfoszintaktikai jelenségek magyarázatához, és semmiféle paralelizmust nem mutat a valencia szintjei között. Minthogy Lapinskas (1984) eddigi gondolatmenete megfelelő vitaalapul szolgál ahhoz, hogy az általa ismertetett nézetekkel kapcsolatban saját álláspontomat - legalábbis bizonyos nézetek, eljárások tagadásának az erejéig kifejthessem, itt be is fejezem disszertációjának ismertetését. 4.1.2. Kritikai megjegyzések a valencia szintekre tagolódásához A) Fiamig (1972) a logikai valenciát a mondatból mint a logikai állítás nyelvi kifejezéséből vezeti le. Az ige által nyitott üres helyeket a logikai predikátum által megkövetelt argumentumokkal veti össze. A nyelvi struktúrában a predikátumnak az ige, az argumentumoknak a játékostársak (Mitspieler) felelnek meg. A valenciának ezen szintjén logikai formulákkal 20